Ebben az �vben k�s�bb �rkezett a tavasz a szigetekre. A mogorva �s j�gt�bl�kat l�kd�s� tenger m�g m�jus elej�n is d�h�ngve csapkodta a sziklaszirteket, s egy-egy magasra csap� hull�m el�nt�tte a sir�lyok f�szkeit. A fenyeget�en vijjog� �szaki sz�l megt�pte a h�zak tetej�t, havat hordott a j�gkunyh�kra �s keserves vony�t�sra k�sztette m�g a tapasztalt sz�nh�z� kuty�kat is.
Egy nap azt�n, �gy tizedike t�j�n, megfordult a sz�l. Ott vijjogott ugyan m�g a sziklaszirtek k�z�tt, �s a hull�mok is a sir�lyf�szkek fel� ny�jtogatt�k habmarta ujjaikat, a tengerparton hever� k�sza k�vek azonban elhullajtott�k els� k�nnycseppjeiket. Nem, nem a tengerb�l kicsap�dott apr�cska g�mb�k g�rd�ltek v�gig rajtuk, hanem a hossz�-hossz� h�napokra odafagyott j�ggomb�cok v�ltoztak tiszta k�nnycseppet itt, a sz�lverte �szaki szigeteken nem k�s�rte diadal�tj�t mad�rcsicserg�s, nem emelt kalapot el�tte a j�tt�re v�gyakoz� sz�nt�vet�: m�gis mindenki tudta, hogy meg�rkezett a tavasz.
Tizen�t�dike reggel�n, amikor m�r a j�gt�bl�k karcs�ra fogytak az enyhe sz�lben, �s a t�voli j�ghegyek tan�cstalanul k�v�lyogtak a horizonton, Jokkii ki�lt a tengerpartra. Keresett mag�nak egy sz�raz, napon langyosodott k�vet, s t�rd�t �tkarolva a b�logat� j�ghegyeket n�zte. Volt ideje b�ven, hiszen Hollstr�m kisasszony bement a v�rosba, hogy �j szem�veget csin�ltasson mag�nak, a m�sik tan�t�n� oszt�ly�ba pedig be sem f�rtek volna annyian, �gy azt�n nyugodtan n�zhette a hull�mokat, s hallgathatta a tavasz papucsainak csoszog�s�t.
A nap m�g alacsonyan j�rt, de Jokkii tudta, hogy r�videsen felkapaszkodik az �gi hegy tetej�re, hogy ott r�ja �tj�t eg�szen addig, am�g be nem k�sz�nt�nek a hossz� �jszak�k. „Vijj-viu, vijj-viu.” – ki�ltoztak a j�gmadarak, hogy Jokkiinak be kellett hunynia a szem�t a boldogs�gt�l. Amikor pedig hosszabb sz�net ut�n kinyitotta, egy f�kap�r n�zett vele farkasszemet. A j�ghegyek b�logattak, a f�k�k felh�zt�k az orrukat, �s vid�man mozgatt�k bajuszk�jukat. Nem egyed�l j�tt a tavasz: a csod�t hozta mag�val a szigetekre.
Amikor az enyhe szell� meglegyintette az arc�t, Jokkii �gy elgyeng�lt, hogy m�g a verejt�k is ki�t�tt a homlok�n. �rezte, hogy valami m�g-sosem-voltat kellene tennie: tal�n felugrani �s k�rbefutni a szigeteket, vagy sz�raz l�bbal �tkelni a tengeren, �s elgyalogolni eg�szen Koppenh�g�ig. Ehelyett azonban szorosabban karolta a l�b�t, �s maga sem tudta, hogyan, �s f�leg nem �rtette, hogy mi�rt, v�ratlanul, �nmaga sz�m�ra is megh�kkent� hirtelens�ggel �nekelni kezdett. El�bb csak d�nny�g�tt egy furcsa, ismeretlen�l is ismer�s dallamot, majd egyre er�sebben �s hat�rozottabban, egyre �rthet�bb form�t �ltve buktak ki sz�j�n a szavak:

Ha a nap a hegyre felmegy, hej h��, hej h��,
a j�gmad�r ut�na megy, hej h��, hej h��!
K�veti �t rem�nykedve, hej h��, hej h��,
a hatl�b� jegesmedve, hej h��, hej h��!
F�ka any�nak sz�rnya n�, hej h��, hej h��,
kivir�gzik a lapos k�, hej h��, hej h��!
Szarvas ap� kics�folja, hej h��, hej h��,
szarvain a napot hozza, hej h��, hej h��!

Tal�n m�g tov�bb is �nekelt volna, ha nem bukkan el� nem messze t�le, egy �ri�si k� m�g�l Kivii �s Marttii. Tettek n�h�ny t�tova l�p�st Jokkii fel�, arcukon �rtetlens�g �lt, majd amikor k�zvetlen�l mell�je �rtek, szinte egyszerre h�zt�k f�lig a sz�jukat.
– Hallottad, mit mondott? – k�rdezte Marttii. – Hallottad?
– Hallottam, h�t – b�logatott Kivii, �s elcsuklott a hangja a nevet�st�l.
– Hogyaszongya – ut�nozta Marttii Jokkiit. – K�veti �t rem�nykedve... a... a... h�t ez �ri�si! A hatl�b� jegesmedve! Meg kell d�gleni a r�h�g�st�l!
– Ez m�g mind semmi – fintorodott el Kivii arca. –Ezt hallgasd meg: F�ka any�nak sz�rnya n�... meg azt�n... Hogy is volt csak? Szarvas ap� szarvain a napot hozza... Hahaha! Hallott�l m�r ilyet?
– Nem �n – biztos�totta Marttii. – M�g soha nem hallottam ilyen badars�got.
– Mindig mondtam neked, hogy ennek a Jokkiinek nincs ki mind a n�gy kereke. L�tt�l m�r hatl�b� jegesmedv�t, te szerencs�tlen?
A kisfi� szem�t elbor�tott�k a k�nnyek, �s legsz�vesebben elfutott volna. Tal�n eg�szen Koppenh�g�ig, a zajl� tenger h�t�n.
– Mondd m�r, te! L�tt�l valaha is hatl�b� jegesmedv�t?
Jokkii hirtelen �sszeszedte mag�t, �s egy bels� hangnak engedelmeskedve leheletnyire megbiccentette a fej�t.
– L�ttam.
A k�t leg�ny �gy meredt r�, mintha tengeri sz�rnny� v�ltozott volna.
– Ez t�nyleg megbuggyant – mondta Marttii. – Azt mondja, hogy l�tott hatl�b� jegesmedv�t.
– T�nyleg megbuggyant – visszhangozta Kivii.
– Hol l�tt�l, te... te... rozm�r?
– Itt... egy j�gt�bla tetej�n – mondta t�tov�zva Jokkii.
– Hazudsz!
– Nem hazudok. Marttii nagyot nyelt.
– �s... sz�rnyas f�k�t is l�tt�l?
– Azt is.
– �s szarvas ap�t is, mi?
– Azt is.
– Szarv�n a nappal?
Jokkii b�lintott.
A k�t kis fick� akkor �sszekapaszkodott, �s olyan hars�ny nevet�sben t�rt ki, hogy a k�nny�k is csorgott t�le.
– H�t, ez �ri�si! – harsogta Marttii, �s Kivii v�ll�ra t�maszkodott. – Hatl�b� jegesmedve �s rep�l� f�ka! �ri�si...!
– �ri�si! – vett�k vissza a szikl�k.

A ZSU-N�GYZET SZ�L�N

– UUUUU! Auuuuu! Hogy az a......!
– Ki ord�t???!!! Kicsoda maga? Azonnal v�laszoljon!
– �n vagyok, f�n�k. �rj�rat kett�.
– Nagy feh�r Gubu! Maga az, Roz?
– �n vagyok, f�n�k.
– Gondolhattam volna, hogy maga nyiv�kol. Mi van m�r megint... Hogy mag�val mindig t�rt�nik valami!
– Semmi k�l�n�s, f�n�k. Azaz...
– Mondja gyorsan, mert ha visszat�r, becsukatom!
– Megr�zott, f�n�k.
– Micsoda?
– A rel�.
– Nagy feh�r Gubu! Maga beleny�lt a rel�be? �n �gy lecsukatom mag�t, de �gy!
– F�n�k... f�n�k, ez �ri�si! Nem hallja? Hurr�! �ri�si! Megtal�ltam! Felfedeztem! Felfedeztem!
– Ide figyeljen, Roz! Besz�ljen �rtelmesen, mert... �, nagy feh�r Gubu! Mi t�rt�nt mag�val, Roz?
– Ide figyeljen, f�n�k! �ri�si felfedez�st, tettem! Kicser�ltem a rel�ben egy g�b�c�t... pontosabban �sszek�t�ttem k�t g�b�c�t.
– Maga meg�r�lt! Azonnal bontsa sz�t �ket! Azt akarja, hogy trop�ra menjen a j�rg�nya?
– Hiszen ez �ri�si, f�n�k! Milli�szoros�ra n�tt a t�rer�m, f�n�k! Mindent hallok az eg�sz n�gyzetben! Minden �rhaj� hangj�t... Minden jelet �szlelek, f�n�k!
– Azt akarja mondani, hogy...
– Azt, f�n�k! Felfedeztem, hogyan lehet hallani az eg�sz n�gyzetet. �ri�si, f�n�k!

Hollstr�m kisasszony maga el� tette a notesz�t, �s v�rfagyaszt� lass�s�ggal lapozgatni kezdett benne. Feln�zett az oszt�lyra, majd �jra a noteszt f�rk�szte. Ebben a rettenetes pillanatban Marttii felny�jtotta a kez�t. Hollstr�m kisasszony felpillantott, �s kedvetlen�l biccentett fel�je.
– Mit akarsz, Marttii?
– Szeretn�k k�rdezni valamit – mondta Marttii tettetett komolys�ggal, de a k�zel �l�k l�tt�k, hogy r�ngat�dzik az arca a visszafojtott nevet�st�l.
– Csak ha a term�szetrajzzal kapcsolatos – igyekezett kiv�deni a nyilv�nval� id�h�z�si sz�nd�kot Hollstr�m kisasszony.
– Igenis, kisasszony – mondta Marttii.
– Akkor k�rdezz!
– H�t, iz�... Van hatl�b� jegesmedve?
– Micsoda? – kapja fel a fej�t a kisasszony. – J�l hallottam?
– �s... tud a f�ka rep�lni? – d�nny�gte Marttii, s itt-ott m�r felkuncogtak a padok k�z�tt.
– Mi ez! Marttii! – emelkedett fel v�rv�r�s arccal Hollstr�m kisasszony.
– �s a szarvas a szarvai k�z�tt viszi a napot?! – vis�totta Marttii, �s kipukkadt bel�le a nevet�s. Ekkor m�r mindenki a m�sik h�t�t �s oldal�t verte, csak Jokkii �lt egyenes der�kkal, �s szem�t �jra el�nt�itek a k�nnyek.
Hollstr�m kisasszony felugrott, �s n�h�ny l�p�ssel Marttii mellett termett.
– Mi akar ez lenni, Marttii? L�zas vagy?
– �n ugyan nem! – vis�totta Marttii a has�t fogva. – De Jokkii tegnap azt mondta... hogy... kinn a parton l�tott egy hatl�b� jegesmedv�t, �s... hahaha... nem b�rom tov�bb... egy rep�l� f�k�t �s... hihihi... egy szarvast, amint a napot hozta a szarvai k�z�tt. Hihihihi!
Hollstr�m kisasszony megfordult �s Jokkiira meredt.
– Jokkii! Igaz, amit Marttii mond? A kisfi� elv�r�s�d�tt, �s k�nnyeit nyelve hat�rozottan b�lintott.
– Igaz.
A tan�rn� a szem�be n�zett, visszament az asztalhoz, �s becsukta a notesz�t. Azt�n visszafordult az oszt�ly fel�, �s ennyit mondott:
– Szegyeid magad, Jokkii.

A ZSU-N�GYZETBEN

– Itt �rj�rat kett�. Hall engem, f�n�k?
– Itt ir�ny�t�s. Mi a fen�t akar m�r megint?
– H�t... jeleket fogtam, f�n�k.
– Nagy feh�r Gubum, seg�ts! Mit csin�lt?
– Jeleket fogtam.
– Maga meg�r�lt!
– Nem �n, f�n�k. De eml�tettem, hogy megn�veltem a t�rer�t, �s hallom az eg�sz n�gyzetet.
– Ide figyeljen, Roz! Ha egyszer visszaj�n, �n mag�t...

– Tudom, f�n�k. Lecsukat, f�n�k.
– Nah�t mik azok a jelek?
– M�g nem tudom pontosan. Nagyagy most dolgozik rajtuk.
– Term�szete?
– Valami hull�mf�le. Most m�rj�k a frekvenci�t �s a... Hopp�! Megvan. K�sz, Nagyagy!
– Besz�ljen m�r, Roz! Mi a fene van mag�val?
– Pillanat, f�n�k. Na, igen. Nagyagy szerint... furcsa. A Gubu cs�pje meg... Alighanem valami g�z van, f�n�k.
– Ide figyeljen, Roz, �n...
– Alighanem seg�lyk�r� jelek. S�t, eg�szen biztosan azok.
– �gy �rti, hogy valaki vagy valakik...
– Eg�szen biztosan, f�n�k.
– �s pont mag�nak kellett beleakadnia! Mit akar csin�lni?
– Mit akarhatn�k? A kozmosz m�sodik t�rv�nye �rtelm�ben, ha seg�ts�get k�r valaki...
– Engem ne tan�tson, Roz! Jobban ismerem a kozmosz t�rv�nyeit, mint maga. Vil�gos?
– Igenis, f�n�k.
– Honnan j�nnek a jelek?
– A n�gyzet k�zepe fel�l.
– �vatosan k�zel�tsen, Roz! H�rom gu t�vols�gban meg�ll �s nem mozdul, am�g enged�lyt nem adok r�.
– �rtettem, f�n�k.
– Gondolja, hogy valami ismeretlen intelligencia?
– Nagyagy biztos benne.
– Semmit nem tud a forr�sr�l?
– M�g semmit. De Nagyagy hamarosan mindent megfejt.
– Rendben van. Maga csak maradjon a fenek�n, �s k�t gu-ra �lljon meg a forr�st�l! Ez parancs. Vil�gos, Roz!
– Mint a vakablak, f�n�k.

Jokkii m�r aludt, amikor Lautta haza�rkezett. Levetette a kab�tj�t, megette a vacsor�j�t, amit Nelli rakott el�, majd szok�s�hoz h�ven m�g faragott egy kicsit a r�nszarvasszarvon. A rozm�rvad�szok figur�ja m�r sz�pen alakult, �s most �ppen a cs�nak orr�n�l tartott. �gy sz�m�totta, hogy a j�v� h�t elej�re k�sz lesz vele, s akkor v�gre nekieshet a kompoz�ci� legnehezebb r�sz�nek, a megsebzett rozm�rnak. Automatikusan j�rt a keze, �s alighanem el is b�biskolhatott egy kicsit, mert arra riadt fel, hogy Nelli a karj�ra teszi a kez�t.
– Lautta apa...
Lautta kez�ben meg�llt a v�s�. �rezte, hogy valami van a leveg�ben, ami m�skor nem szokott ott lenni. Valami megmagyar�zhatatlan, szinte tapinthat� fesz�lts�g.
– Hallgatlak, Nelli.
– Jokkiir�l van sz�.
– Jokkiir�l?
– R�la.
– �rtem. T�rt�nt valami, Nelli?
– Nem is tudom. Alighanem m�g semmi komoly. De...
– De?
– Hollstr�m kisasszony meg�ll�tott az utc�n. Azt mondta, hogy Jokkii az ut�bbi id�ben furcs�n viselkedik.
– De. Tanul.
– H�t akkor?
– Nem is tudom. Furcs�n viselkedik. Lautta letette a v�s�t, �s eg�szen szembefordult az asszonnyal.
– Mondj el mindent, Nelli.
– Hollstr�m kisasszony azt mondta, hogy Jokkii az ut�bbi id�ben... hazudozik.
– Mit csin�l? – �mult el Lautta.
– �sszevissza besz�l mindent. Azt mondja, hogy a tengerparton l�tott egy jegesmedv�t.
– Nem szeretem, ha egyed�l m�szk�l a parton. Ami meg a medv�t illeti, azt hiszem, elt�lozz�tok a dolgot. Annak idej�n �n is hazudtam ilyesmit.
– Csakhogy Jokkii hatl�b� jegesmedv�t l�tott!
– Micsoda?!
– Hatl�b� jegesmedv�t. �s sz�rnyas f�k�t. �s egy r�nszarvast, akinek k�t szarva k�z�tt volt a napkorong. �s... �s esk�d�z�tt, hogy val�ban l�tta, �s amikor Hollstr�m kisasszony megfeddte �rte, tov�bb er�sk�d�tt, hogy igenis l�tta mindezeket. F�lek, Lautta apa... J� lenne, ha reggel besz�ln�l vele.
Lautta elgondolkozva n�zte Jokkii �lomt�l kipirult arc�t. Azt�n felh�zta a v�ll�t, �s megcs�v�lta a fej�t.
– H�t, ami azt illeti, �ppens�ggel megpr�b�lhatom.

ZSU-N�GYZET K�ZEPE FEL�

– Hall engem, f�n�k?
– Sajnos.
– Itt �llok k�t gu-ra. Ahogy parancsolta. K�l�nben Nagyagy majdnem megfejtette m�r az �zenetet. K�ts�gk�v�l idegen intelligenci�val van dolgunk. �s az is k�ts�gtelen, hogy seg�ts�get k�r.
– Te j�szag�, nagy feh�r Gubu! Mit mond m�g Nagyagy?
– Sokat, f�n�k. De att�l tartok, hogy nem �rtek mindent.
– Tudja mit, Roz? �n ezen egy�ltal�n nem csod�lkozom. Maga csak mondja, amit Nagyagyt�l hallott, �s az �n dolgom, hogy meg�rtsem, �s d�nt�st hozzak. Vil�gos?
– Maga tudja, f�n�k. H�t akkor, el�sz�r is... A jelek valamif�le hull�mok, �s Nagyagy szerint az intelligencia maga adja le �ket, feltehet�en k�ls� seg�deszk�z n�lk�l.
– Tov�bb!
– Figyeljen, f�n�k. Nagyagy azt mondja, hogy nem eg�szen vil�gos az �zenet tartalmi r�sze. Szerinte a k�vetkez�r�l van sz�: �ssze�tk�z�sbe ker�lt egym�ssal valahogy egy re�lis, k�ls� vil�g �s bizonyos, az ismeretlen intelligencia �ltal teremtett bels� vil�g.
– Ez ostobas�g. Hiszen a kett� ugyanaz.
– Ahol ez az intelligencia �l, ott nem. Ott a kett� k�z�tt m�ly szakad�k t�tong.
– Akkor val�s�tsa meg k�v�l, amit bel�l m�r megval�s�tott.
– Csakhogy ez nem megy. Ott nem megy.
– A fen�be is! Mit mond m�g Nagyagy?
– A konfliktus komoly.
– Megold�s?
– Ha seg�teni akarunk, azt kell tenn�nk, amit otthon tesz�nk. Szinkronba hozzuk a k�ls� vil�got a bels�vel. Ez�ltal a konfliktus megsz�nik. Csakhogy ez ellentmond a benemavatkoz�si t�rv�nynek.
– Ezt t�rli a seg�ts�gny�jt�s t�rv�nye.
– Csak mag�t�l akartam hallani, f�n�k.
– Ide figyeljen, Roz! Maradjon a hely�n, �s k�rdezze meg Nagyagyat, hogy a beavatkoz�s milyen m�rt�kben v�ltoztatn� meg a kozmosz rendj�t. Vil�gos? Addig csak �lj�n a fenek�n, �s...
– Rendben van, f�n�k. �l�k, f�n�k.

– Szomor� vagyok, Jokkii.
– Tudom, apa. Anya m�r mondta.
– Te t�nyleg...?
– Igen, apa. T�nyleg. Ott j�tt a parton, k�zvetlen�l a felh�k alatt. �s mind a hat l�ba s�rolta a vizet. �s h�feh�r volt a bund�ja, �s k�r�l�tte ott r�pk�d�tt a sz�rnyas f�ka, �s mellette j�tt a r�nszarvas, szarv�n a nappal �s...
– J�l van, Jokkii, j�l van. Ne s�rj, kisfiam. Ha megj�n a haj�, bemegy�nk Koppenh�g�ba, �s megl�togatjuk Lars urat. Orvos, de nem ad injekci�t. Majd elbesz�lgettek, �s megl�tod, j�ra fordul minden. Csak nyugodj meg, Jokkii... Ne s�rj, kisfiam.

ZSU-N�GYZET K�ZEPE FEL�

– Juhhhh���, f�n�k, juhhhh����!
– Nem tudna hivatalosabban?
– Bocs�nat, f�n�k. Nagyagy megfejtett mindent.
– Sz�zal�k?
– Semmi, f�n�k. A beavatkoz�s nem lesz hat�ssal a kozmosz rendj�re.
– Akkor csin�lja. De ha nekem...
– Tudom, f�n�k. Lecsukat, f�n�k. K�rdezhetek valamit, f�n�k?
– Musz�j? H�t j�... De csak r�viden!
– Tudja, milyen a hatl�b� jegesmedve?
– Micsodaaa??!!
– �s a rep�l� f�ka?
– Maga meg�r�lt! �n mag�t �gy...
– Juhhh���, f�n�k, juhhh���!

Hollstr�m kisasszony �ppen a b�k�r�l magyar�zott, amikor Jokkii berobbant az oszt�lyba. �gett az arca, remegett a keze, el-elcsuklott a hangja, ahogy ki�ltozni kezdett:
– �zenetet kaptam! Gyertek! Mindenki j�jj�n... T�z perc m�lva a parton... Ott lesz a jegesmedve �s a f�ka is!
Elkapta Marttii karj�t, �s cib�lni kezdte.
– Gyertek a partra! Mindenki a partra! T�z perc m�lva, �s...
Hollstr�m kisasszony a t�bbiekre kacsintott, �s megpr�b�lta fegyelmezni remeg� hangj�t.
–J�l van, Jokkii. Persze hogy kimegy�nk. Mindannyian kimegy�nk... Kivii, te elfutsz Jokkii �desapj��rt. Gyer�nk, gyerekek...
Ism�t f�jni kezdett a langyos szell�, amikor ki�rtek a partra. Azt�n egyszerre csak megtorpant, mintha valaki megfogta volna a sz�rny�t. Akkor m�r Lautta is ott volt Jokkii mellett �s Nelli is. A felh�k meg�lltak az �gen, �s valahonnan a v�gtelen magass�gb�l, szinte karny�jt�snyira t�l�k, leereszkedett a v�zre a hatl�b� jegesmedve. H�feh�r bund�ja szikr�zott a napf�nyben, s Hollstr�m kisasszony esk�dni mert volna, hogy r�juk mosolygott. K�r�l�tte j�t�kosan r�pk�dtek a sz�rnyas f�k�k, a r�nszarvas pedig, szarv�n a nappal, vid�man l�pkedett hull�mr�l hull�mra.
Meg�lltak a felh�k, meg�llt a sz�l, meg�llt tal�n az id� is.
Ett�l kezdve Jokkii sok-sok �r�n �s napon �t, sok-sok �vig mes�lt a hatl�b� jegesmedv�r�l, a sz�rnyas f�k�r�l �s a r�nszarvasr�l, aki szarvain tartja a napot. Mindig �jabb �s �jabb t�rt�neteket.
A t�bbiek sz�jt�tva hallgatt�k, �s Jokkii csak mes�lt, mes�lt, mes�lt.
�s soha t�bb� nem nevette ki �rte senki.