Buttons

- Biztos, hogy ezt akarod?
Nem v�laszoltam azonnal. Sz�nd�kosan nem n�ztem r�, ink�bb kib�multam az es��ztatta ablakon.
Odakint mindenki eserny�vel m�szk�lt, kiv�ve egy szakadt kab�tban k�reget� koldust. Id�r�l id�re odament az emberekhez, n�h�nyan adtak neki valamit, a legt�bben azonban er�lyesen arr�bbtan�csolt�k.
Visszafordultam Willhez.
�gy �lt ott mellettem, mint a szerencs�tlens�g �l� szobra. Nem hib�ztattam �rte, �n is ugyanazt �reztem, amit �.
- Igen - feleltem.
- Akkor menj�nk - s�hajtotta. M�r majdnem kisz�llt az aut�b�l, mikor hirtelen visszafordult �s meg�lelt.
- Minden rendben lesz! - s�gta.
"Semmi sincs rendben!" - gondoltam, de nem sz�ltam semmit.
Kisz�lltam �s Willel kar�ltve elindultunk felfel� a t�l�nk n�h�ny l�p�snyire csillog� sz�lloda l�pcs�in.
Miut�n bel�pt�nk az ajt�n, a mellettem halad� eg�sz helyes, b�r rem�nytelen�l k�cos pasas, n�v szerint William Button szinte alig mozg� sz�jjal kijelentette:
- Most!
Vill�mgyorsan elszak�tottam t�m�rdeknyi ak�rmicsod�b�l �sszef�z�tt karl�ncomat. V�rzett a sz�vem �rte, de a c�lnak t�k�letesen megfelelt, a kis valamik ezerfel� gurultak.
- Jaj ne! - ki�ltottam fel �s megk�s�reltem a lehetetlent: �sszeszedni a darabjait.
- V�rj, seg�tek! - aj�nlkozott Will.
- Ne f�radj, majd ut�nad megyek! - h�r�tottam el a seg�ts�g�t f�lig egy �vegasztal al� b�jva. Cs�sztam-m�sztam m�g vagy t�z percig, ezalatt j� n�h�nyan csatlakoztak hozz�m, f�k�nt velem ellenkez� nem�ek - b�r n�mely ember hovatartoz�s�t nem tudtam sz�z sz�zal�k biztons�ggal eld�nteni -, majd mikor v�gre felt�nt a recepci�s, fel�lltam �s elindultam fel�. Szeg�ny �gy rohant, mintha kezd� post�s lenne �s bet�vedt volna egy kuty�kkal teli udvarra.
K�r�lbel�l k�t m�terre t�le lehajoltam egy ez�st csillag�rt. Tehettem, hiszen annyi gurult sz�t bel�l�k, hogy szabadid�mben nyugodtan telepakolhattam volna vel�k az eget. M�r ha lett volna szabadid�m.
Felkaptam a csillagot �s rohantam tov�bb. K�zben im�dkoztam, hogy siker�lj�n. Ha m�r az elej�n elbukunk, es�ly�nk sem lesz, hogy Nick...
Istennek j� napja lehetett, mert felt�tel n�lk�l teljes�tette a k�r�semet. Vagy a felt�teleket csak k�s�bb k�zli, ez esetben pechem van.
Mindenesetre egyenl�re sim�n ment minden, a recepci�s �gy letarolt, mint k�s�sben l�v� napsz�mos a sz�nt�f�ldeket. El is estem annak rendje �s m�dja szerint, a gond csak az volt, hogy �n ker�ltem alulra.
M�r �ppen kezdtem megijedni, hogy �n leszek az �j l�bt�rl�, mikor felt�nt Will. A skizofr�n kisl�ny nem �r�l annyira az egyed�ll�tnek, mint ahogy �n �r�ltem neki.
- Mit m�vel!? - �v�lt�tte.
A recepci�s arca enyhe r�m�letet t�kr�z�tt. Meg tudtam �rteni, Will a legj�indulat�bb szeml�l� sz�m�ra is minimum d�h�ng� �r�ltnek t�nhetett.
- �n csak... �n...
- M�gis mi a fen�t k�pzel!? El�sz�r elkeveri a szobafoglal�sunkat, azt�n megt�madja a feles�gem?
- �n nem t�madtam meg senkit, kik�rem magamnak ezt a hangot!
Mik�zben ilyen ked�lyesen elbesz�lgettek, mint a r�gi j� hal�los ellens�gek, �gy gondoltam, ideje bekapcsol�dnom a t�rsalg�sba.
R�gt�nz�tt f�rjem seg�ts�g�vel megk�s�reltem f�gg�leges helyzetbe hozni t�r�d�tt sejtteny�szetemet, amit �sszefoglal� n�ven �gy h�vtak, mint engem. Miel�tt m�g siker koron�zhatta volna er�fesz�t�seinket, visszahuppantam a sz�nyegre �s a kezemet angyali �rtatlans�ggal a hasamra szor�tva k�z�ltem a k�r�l�ttem �lldog�l� n�h�ny tucatnyi emberrel, hogy nem tudok fel�llni.
Will visszafordult a recepci�shoz. M�g nem is sz�lalt meg, �ldozata azonban m�r �gy is kap�sb�l k�t l�p�st h�tr�lt. Mikor azonban �letem idegbajos p�rja megjegyezte, hogy „A feles�gem terhes �s ha valami baja lesz...”, akkor a szerencs�tlen arca vill�mgyorsan felvette a vak�t� feh�rre festett fal sz�n�t.
T�bb�-kev�sb� �rthet�en eldadogta, hogy nagyon sajn�lja a t�rt�nteket �s azonnal ker�t nek�nk egy szob�t. Itt tart�zkod�sunk k�lts�geit term�szetesen a sz�lloda �llja.
Mivel elhangzott a var�zssz�, �gy d�nt�ttem, m�r hat�rozottan jobban �rzem magam. Fel�lltam �s Will seg�t� kezeit szabads�golva elindultam megviselt �ldozatunk ut�n, aki - mint k�s�bb kider�lt - meglehet�sen boldogan viselte a Mr. Bennet nevet, eg�szen megjelen�s�nkig. Persze b�rmelyik recepci�s gondtalan �let�t leromboln� egy nem eg�szen norm�lis pasas, aki nem l�tez� szobafoglal�sokat kerestet vele, mag�val cipelve hasonl� szellemi adotts�gokkal rendelkez� feles�g�t, akinek legf�bb sz�rakoz�sa, hogy fel-al� rohang�l a sz�llod�kban, mint Barbie a ki�rus�t�son.
Mindezen traum�k ellen�re Mr. Bennet mindenf�le d�hkit�r�s �s ideg�sszeroppan�s n�lk�l elkalauzolt minket �j lakhely�nkig. Szerencs�re a liften csak egy id�s�d�, kar�tnyelt h�zasp�rral �s egy kuty�t d�delget�, szakadt k�lsej� f�rfival kellett osztoznunk. Mindh�rman azon a szinten sz�lltak ki, mint mi. A szemem sark�b�l figyeltem a h�zasp�rt, a legutols�, 236-os sz�mot visel� ajt�n l�ptek be. Willel sokatmond� pillant�st v�ltottunk.
Miut�n megmutatta a szob�nkat, azonnal megszabadultunk Mr. Bennet-t�l, aki szemmel l�that�an sz�vb�l k�v�nta, hogy a mostans�golyannyira divatban l�v� k�sm�ni�s gyilkos a mi ajt�nk m�g� rejt�zz�n, lehet�leg ne ok n�lk�l.
Miut�n az ajt� becsap�dott m�g�tte, lerogytam az �gyra.
- Mi a fen�t csin�lt�l ennyi ideig!? Legk�zelebb k�tszer ilyen vastag karl�nc kell, hogy legyen mit szedegetnem! - d�h�ngtem.
- Mit vagy �gy oda? Nem te fizeted.
- De nem is te!
- Na l�tod. Nek�nk nem ker�l semmibe. Az �kszer�sz csak feleannyi ideig b�rta, mint ez a recepci�s. Am�gy hossz� volt a sor.
- Hossz� volt? �s te megv�rtad, m�g sorra ker�lsz!? Tudod mit, akkor legk�zelebb majd te j�tszod a b�na feles�get!
- Persze, hogy megv�rtam. Minden tisztess�ges ember megv�rja, akkor �n mi�rt ne tenn�m?
- Az�rt, mert mi a lehet� legt�volabb �llunk att�l, hogy a tisztess�ges emberek k�z� tartozzunk! �s ha siker�l, amit eltervezt�nk, akkor m�g t�volabb lesz�nk t�le!
- Megjegyezted a szobasz�mot?
- Persze. 326-os.
- Remek - jelentette ki, azzal el�vett k�t pap�rdarabot �s egy v�z�ba tette �ket, kitelep�tve onnan a m�vir�gokat.
- Tess�k - ny�jtotta fel�m.
Kih�ztam egyet �s visszaadtam neki. Sz�thajtotta, elolvasta.
- Takar�t�n� - k�z�lte az eredm�nyt.
- Na ne! M�r megint!? Ugye nincs sminkk�szlet? - n�ztem r� rem�nykedve.
- De van - vigyorgott, majd el� is vette a miniat�r dobozk�t, amiben az im�nt eml�tett sminkk�szlet rejt�z�tt.
- Ok�, l�tom, nincs rem�ny - t�r�dtem bele az elker�lhetetlenbe. - Mikor?
- Holnap reggel? - n�zett r�m k�rd� tekintettel.
- Holnap reggel - b�lintottam.
Aznap �jjel nem aludtam valami j�l. Tudtam, mennyi minden m�lik a k�vetkez� k�t napon. Egyre az j�rt a fejemben, hogy ha nem siker�l, mi lesz Nick-kel? A v�laszt persze tudtam. Abban az esetben m�ris kezdhetek gondolkodni azon, hogy milyen vir�g illene legink�bb a s�rj�ra.

M�snap m�r hajnalban fel�bredtem. Will �ppen reggelizett, val�sz�n�leg nem volt m�g eg�szen mag�n�l, mert hozott nekem is.
Miut�n befejezt�k, le�ltetett egy sz�kre �s munk�hoz l�tott. Majdnem k�t �r�n �t dolgozott, �s mikor k�sz lett (vagy ink�bb lettem), a t�k�rb�l egy kreol b�r�, ismeretlen, n�lam legal�bb t�z �vvel id�sebb n� n�zett vissza r�m.
- Will, ez hihetetlen! - ki�ltottam fel. - De ugye lej�n?
- H�t, val�sz�n�leg... B�r ezt most pr�b�ltam ki el�sz�r... - vigyorgott r�m.
- Rem�lem, le tudom mosni. A saj�t �rdekedben! Ruha?
- Parancsolj! - azzal a kezembe adott egy komplett takar�t�cuccot. Partvissal, felmos�v�d�rrel.
- Nagyon vicces - morogtam. �t�lt�ztem �s kivonultam a folyos�ra. Ut�nam rohant �s a f�lembe s�gta:
- F�l �r�d van. Ilyenkor George �tterm�ben vannak. Menni fog, nagyon csinos vagy!
Vetettem r� m�g egy megsemmis�t� pillant�st (ezekb�l az elm�lt tizenkilenc �vben kaphatott eleget) �s a 326-os szoba fel� vettem az ir�nyt. Will meg�llt a falra akasztott k�peket n�zegetni, �n pedig bel�ptem az ajt�n.
Egyszer�, �tlagos szoba volt, �pp olyan, mint a mi�nk vagy b�rki m�s�. M�gis volt benne valami r�miszt�. Val�sz�n�leg az, hogy tudtam, kik laknak benne.
K�rben�ztem, enyh�n tan�cstalanul. V�gt�re: mit is keresek �n itt?
Kih�ztam egy-k�t fi�kot, ben�ztem a szekr�nyekbe, m�g az �gy al� is. Semmi.
Na j�. Kezdj�k el�lr�l. Ha �n lenn�k a hely�kben, mit csin�ltam volna?
Miel�tt v�giggondolhattam volna, meghallottam, hogy a folyos�r�l igen er�lyes l�ptekkel k�zeledik valaki. Az �r�ra n�ztem. M�g nincs t�z, ezek nem lehetnek �k!
- Mr. Mellon, v�rjon! - ez egy�rtelm�en Will hangja.
Extra sebess�ggel �sszekapkodtam az im�nt sz�thajig�lt holmimat �s igyekezve abbahagyni az �lland� remeg�st, kivonultam a Mellon h�zasp�r lakhely�r�l.
Val�ban �k �lltak odakint. Majdnem h�sz perccel el�bb �rtek vissza a tervezettn�l. De vajon mi�rt? Fogalmam sem volt, tal�n Mrs. Mellon gyomorront�st kapott. Vagy �j �zlet van kil�t�sban.
Mindenesetre most itt voltak �s gyanakodva m�regettek. R�juk mosolyogtam �s igyekeztem teljesen �tlagos takar�t�n�nek l�tszani �s teljesen �tlagosan bevonulni a 312-esbe, Willel k�z�s szob�nkba. Az eml�tett szem�ly egy�bk�nt szint�n a k�nok k�nj�t �llhatta ki az alatt a n�h�ny m�sodperc alatt, am�g elh�ztam a helysz�nr�l. Verejt�kben f�rd� arca legal�bbis ezt bizonygatta.
Az � meg�rkz�s�re m�g legal�bb t�z percet kellett v�rnom, addigra m�r t�bb�-kev�sb� szalonk�pesre mostam magam.
- Huhh, ez meleg volt!
- Enyh�n sz�lva – b�lintottam. - Hogy a francba ker�ltek ide?
- Fogalmam sincs. Tal�lt�l valamit? - firtatta.
- Nem, semmit - cs�v�ltam a fejem.
- Akkor B-terv.
- Igen, B-terv. Van olyanunk?
- Van.
- Akkor ok� - mosolyogtam.

Will remek p�lyav�laszt�si tan�csad� lehetne. A m�lyen tisztelt, bizonytalankod� kliens elt�lt vele egy kellemes napot - r�szletk�rd�s, hogy kinek kellemeset - �s Mr. Button ez id� alatt megismertet vele minimum h�sz szakm�t. Az illet� ezut�n garant�ltan tudni fogja majd, mi akar lenni. M�g a legszerencs�tlenebbe k is el tudj�k d�nteni kiz�r�sos alapon.
Erre �n vagyok az �l� p�lda. Itt �llok egy �tteremben �s �ppen a tuladonosnak puncsolok, hogy vegyen fel pinc�rn�nek.
El�sz�r nem akart k�t�lnek �llni, de azt�n els�rtam neki, hogy �t gyerekem van, egyed�l vagyok vel�k, a f�rjem drogos, a sz�leim drogosok, a f�rjem sz�lei is drogosok, a n�v�rem is drogos, sz�val nagyon k�ne ez a munka. Mert csak nekem nincs p�nzem anyagra. Na j�, ezt az�rt nem tettem hozz�. �gy is az�rt v�lasztottam nark�s rokonokat, mert ezt k�nny� megjegyezni. Lassan m�r magam sem tudom, melyik �tperces munkahelyemen mit mondok.
M�zlim volt, a Hamupip�ke-mese megtette a hat�s�t. A j�indulat�, negyven �v k�r�li, alacsony, kopaszod� pasas v�g�l beadta a derek�t �s tudatta velem, hogy f�l �ra m�lva munk�ba �llhatok.
Rendes postagalambk�nt azonnal tov�bb�tottam az �r�mh�rt Willnek. Kit�r� lelkesed�ssel fogadta, hogy takar�t�n�b�l pinc�rn�v� vedlettem �t. Jutalmul meg is aj�nd�kozott egy kis csomaggal �s egy f�l �r�s el�ad�ssal. Miut�n kioktatott, mint a seg�t�k�sz tan�rn�ni a h�lyegyereket az iskol�ban, elb�cs�zott �s tovar�ppent munk�m gy�m�lcs�t ellen�rizni.
Igazs�g szerint soha nem irigyeltem a pinc�rn�ket �s gyan�tom, hogy ezut�n sem fogom. Felvettem a rendel�seket, ki is vittem �ket, kedvesen mosolyogtam a vend�gekre, de k�zben egyfolyt�ban az �r�t �s Jacket lestem.
Jack a Mellon h�zasp�r kedvenc pinc�re volt, mindig � szolg�lta ki �ket. Ez n�mik�pp akad�lyozta a munk�m, ez�rt valahogyan el kellett t�vol�tanom �t, legal�bb n�h�ny percre.
Ez eddig rendben is volna, de a dolog gyakorlati r�sz�n�l elakadtam. Hi�ba figyeltem, mindig volt k�r�l�tte legal�bb n�gy-�t ember.
M�r �ppen kezdtem komolyan k�ts�gbe esni, mikor v�gre kiment WC-re. Azonnal a nyom�ba szeg�dtem. �szint�n rem�ltem, hogy legal�bb oda egyed�l megy.
Rem�nyem kiv�telesen teljes�lt, �s miut�n nagy mer�szen �tl�ptem a F�rfi WC – felirat alatt, kettesben maradhattam vele.
A helyis�g maga nem volt valami nagy sz�m, eredetileg val�sz�n�leg feh�r sz�n� volt itt minden, de ezt csak felt�telezhettem.
A p�kok sz�m�val csak a falfirk�k sokas�ga vetekedhetett �s a tisztas�g is ismeretlen fogalomnak l�tszott errefel�.
Kiss� zavarban voltam, mert nem k�sz�ltem szerelmes verssel, vallom�ssal, de m�g egy nyomorult r�zs�val sem. M�rpedig azok a l�nyok, akik Isten legnagyobb t�ved�s�nek egyik eredeti m�solata ut�n leskel�dtek, �ltal�ban valami ilyesmit szoktak magukkal cipelni. �n persze megint nem tartoztam az „�ltal�ban” kateg�ri�ba, ugyanis nem �hajtottam szerelmet vallani leskel�d�sem buzg�m�csing t�rgy�nak. �pp ellenkez�leg, min�l t�volabb akartam tudni magamt�l. Ezt bizony�tand� egy eleg�ns, meg�r�k�t�sre m�lt� csukl�mozdulattal Jackre z�rtam az ajt�t.
- H�! Valaki bez�rt! - ki�ltotta �s r�ngatni kezdte az ajt�t. - Azonnal nyissa ki!
Egy pillanatra megr�m�ltem, hogy a z�r feladja, de azt�n r�j�ttem, hogy ak�r estig is cib�lhatja, nem val�sz�n�, hogy kiny�lik. �gy h�t fogtam magam �s visszas�t�ltam az �tterembe.
A percek csigalass�s�ggal teltek, �n pedig egyre kev�sb� tudtam odafigyelni arra, amit csin�ltam. Szerencs�m volt, hogy csak n�h�ny �r�ra kellett ez az �ll�s, t�bbre val�sz�n�leg meg sem tarthattam volna. Persze minden rosszban van valami j�, ebben p�ld�ul az, hogy itt legal�bb nem kellett Pocahontasnak maszk�rozva m�szk�lnom.
Egyszer csak meg�rkezett a Mellon h�zasp�r. Olyan csendben �s �szrev�tlen�l j�ttek, hogy tal�n �szre sem vettem volna �ket, ha nem c�lir�nyosan r�juk v�rok.
- J� napot! - csaptam le r�juk azonnal. Kiss� meglep�dtek, mert a legkev�sb� sem hasonl�tottam Jackre. Gyorsan leadtam nekik egy zavaros sztorit arr�l, hogy j�l megszokott pinc�r�knek sajnos halaszthatatlan dolga akadt valahol a vil�g m�sik v�g�n, ez�rt ha megengedik, akkor �n helyettes�ten�m �t. Megengedt�k.
Felvettem a rendel�s�ket �s k�zben szakadatlanul csod�lkoztam azon, hogy b�r ennyit enni egy ilyen c�rnav�kony h�zasp�r, akik egym�s tetej�re �ll�tva is alig �rik el a k�t m�tert.
Enyh�n remegve kisz�ll�tottam nekik a k�rt dolgokat (egyenl�re csak a fel�t, mert t�bbet nem b�rtam el).
M�r majdnem lepakoltam mindent, mikor „v�letlen�l” leejtettem egy t�ny�rt. Egyenesen Mr. Mellon �l�be.
A pasas am�gy sem lehetett nyugodt term�szet�, mert egy csap�sra elt�nt az arc�r�l a der�s nyugalom, ami mindezid�ig tr�nolt rajta. A hely�be olyan arckifejez�s k�lt�z�tt, amib�l csak egy dologra tudtam k�vetkeztetni: ha nem lenn�nk nyilv�nos helyen, azonnal a k�pembe m�szna egy k�ssel, �s nem is t�vozna onnan addig, am�g ak�r egy apr�cska es�ly is van arra, hogy m�g �lek.
Mi tagad�s, ett�l nem lettem boldogabb �s az �nbizalmam sem n�tt meg. S�t, felmondani k�sz�lt.
Dadogva eln�z�st k�rtem �s megpr�b�ltam egy szalv�t�val legal�bb t�bb�-kev�sb� rendbehozni az �lt�ny�t. K�zben �szrev�tlen�l r�akasztottam az �lt�ny�re egy kis fekete t�rgyat, amit a legt�bb helyen a lehallgat�k�sz�l�k n�vvel illetnek.
Mr. Mellonnak mostanra lett teljesen elege bel�lem. Kikapta a kezemb�l a szalv�t�t �s elk�ld�tt a fen�be. Most az egyszer �r�mmel teljes�tettem a k�r�s�t. Nekem sem volt imm�r egy�b v�gyam, mint mihamarabb elt�nni innen.
M�g egyszer eln�z�st k�rtem, sarkon fordultam �s meg sem �lltam eg�szen a ”N�i mosd�” feliratig.
M�r kor�bban is �szrevettem, hogy az �tteremben fellelhet� kev�s ablak itteni k�pvisel�je pontosan egy vonalban van az utc�val. �s mert a bej�raton kis�t�lnom nem lett volna c�lszer�, k�nytelen voltam itt kijutni valahogy.
Nem volt egyszer� mutatv�ny, nem k�v�nom senkinek.
Miut�n kiverg�dtem a kellet�n�l k�t sz�mmal kisebb ablakon egyenesen a sz�lloda fel� vettem az ir�nyt.
- J�l vagy? - k�rdezte Will agg�dva, miut�n beestem mell�.
Fogas k�rd�s volt, meg kellett gondolnom, mit reag�ljak r�.
- Istenien – v�laszoltam.
Miut�n t�ltettem magam azon az el nem hanyagolhat� t�nyen, hogy n�h�ny perce m�g egy hajsz�lon f�gg�tt az �letem, betelep�ltem Will mell� egy minimum �t szem�lyes karossz�kbe �s ler�ngattam r�la a fejhallgt�t.
- Hangos�tsd ki! - vez�nyeltem. Miut�n teljes�tette a k�r�sem, mindketten az asztalon �rv�lkod� fekete dobozra f�ggesztett�k a tekintet�nket.
- Eddig semmi. M�r itthon vannak, m�zlid van, hogy nem futottatok �ssze – s�gta.
Erre ism�t kivert kiss� a v�z. Ma m�r �gy is annyi szerncs�m volt, hogy egy �ngyilkosjel�lt �rangyalai sem tudnak ennyit �sszehozni, h�rom m�szakban sem. �s m�g k�zel sincs v�ge a napnak.
Egyenl�re azonban elhalasztottam t�l�l�si es�lyeim latolgat�s�t �s megpr�b�ltam csak a dobozb�l kisz�r�d� p�rbesz�dre koncentr�lni.
- Tess�k dr�g�m, itt a ruh�d!
- Ha m�g egyszer megl�tom azt a pinc�rn�t, esk�sz�m, megfojtom!
- Jaj, hagyd m�r azt a lib�t! Besz�lt�l Tom-mal?
- Persze hogy besz�ltem! Kett�kor indul a megbesz�lt helyre, ha minden j�l megy, akkor n�gyre itt lesz. Fekete Mercedessel j�n, mindk�t t�sk�t hozza. Az egyikben... lesz...de … a m�sikban...
Recseg� s, majd a k�sz�l�k elhallgatott.
- Ez k�sz – �llap�totta meg Will. - Val�sz�n�leg megszabadult a ruh�j�t�l.
- K�t t�ska? - csod�lkoztam.
- Ezek szerint kett�.
- Akkor most mit csin�lunk?
- Elhozzuk mindkett�t.
- De honnan?
- L�tod, ez�rt szeretlek �n t�ged ennyire. Mindig r�tapintasz a dolgok l�nyeg�re. A megbesz�lt helyr�l. A k�rd�s csak az, hogy hol a pokolban van az a hely.
Szomor�an n�zett r�m, amivel siker�lt megr�m�tenie. M�g sohasem l�ttam ennyire k�ts�gbeesettnek, mint az ut�bbi n�h�ny napban.
- Nekem van egy �tletem! - ki�ltottam fel hirtelen.
- Halljuk, Miss Holmes!
- Matt Rock. T�le hozz�k el mindk�t t�sk�t. Az egyikben az lesz, ami nek�nk kell, a m�sikban val�sz�n�leg ugyanaz, csak m�s form�ban. Ez a Rock ugyanis hobbikert�sz.
- De hogy ker�lt volna hozz�? Mr. H�detitokzatosvagyok mi�rt b�zta volna r�?
- Val�sz�n�leg csak k�zvet�t�. Mr. Ak�rki nem akarja szem�lyesen �tadni a t�sk�t, ez�rt kerestek egy k�zvet�t�t. Rock pedig hozz�csatolt m�g egy b�r�nd�t.
- Mekkora es�ly van arra, hogy ez a felt�telez�s nyer�? - firtatta Will enyhe k�tked�ssel a hangj�ban.
- �tven sz�zal�k. Vagy nyer�, vagy nem.
- Akkor v�gjunk bele! K�rem a mobilod!
T�bb, mint f�l �r�n kereszt�l telefon�lt. Agg�dva pislogtam az �r�ra, m�r csak m�sf�l �r�nk volt, ha oda akartunk �rni a tal�lk�ra.
- Ennyi! - fordult vissza hozz�m nagy sok�ra. - Joe valahol Kanad�ban s�tteti a has�t, Shelley -t m�r megint bez�rt�k, Chris a vil�g m�sik v�g�n kaszin�kat rabol, John pedig meghalt.
- M�r megint!? Most miben?
- Lel�tt�k a bensz�l�ttek.
Nem tudtam meg�llni a nevet�st.
- Mi�rt?
- Egy ideig meg kell h�znia mag�t. Valami elt�nt festm�nyr�l hadov�lt valamit, meg valami Jane-r�l.
- Remek. Csak tudn�m, mikor fog feln�ni v�gre! �s ki j�n?
- Bill, Jack �s Nina.
- Nina!? Ez komoly? Ezer �ve nem l�ttam... Mikor �rnek ide?
- F�l �r�n bel�l.
- F�l �r�n bel�l? Mi�rt, mivel j�nnek?
- Ez maradjon az � titkuk.
- Fel�lem...
Percre pontosan f�l �ra m�lva kopogtattak. Jack kinyitotta az ajt�t �s h�rom, egym�st�l szinte mindenben elt�r� szem�ly mas�rozott be rajta.
Bill Bradley magas, s�t�tsz�ke haj�, mamakedvence kisfi�nak kin�z� pasas volt. Enyh�n pirom�ni�s volt, im�dott robbantgatni. Ez a fura hajlama hamar jelentkezett, tizen�t �ves kor�ig sz�lei h�rom h�z�val v�gzett, az els�vel �t�vesen. Miut�n megunta a h�zakat, hivat�ss� transzform�lta hobbij�t. H�rom �ve ismerkedt�nk meg vele, �ll�t�sa szerint a mai napig �n voltam a kedvenc t�sza. Ezt m�r akkor is kimutatta a maga m�dj�n, csinos robban�szerkezetet szerelt r�m. Szerencs�mre megkedvelt, miel�tt m�lt id�be tehetett volna.
Jack Gabriel m�g Billhez k�pest is �gimeszel� volt. S�r�, fekete haj�t h�tul �sszefogva hordta, kilenc �ves ismerets�g�nk alatt egyszer sem l�ttam m�sk�pp. Von�sai ink�bb voltak �rdekesek, mint sz�pek, a sz�ps�g hi�ny�t azonban b�ven p�tolta viselked�se. Sohasem hallottam, hogy valaki negat�v megjegyz�st f�z�tt volna a k�lsej�hez, amerre ment, minden�tt f�lelemmel vegyes tisztelettel tekintettek r�. Kisl�nykoromban val�s�ggal rettegtem t�le, �s ezzel nem voltam egyed�l. Vele m�g a sz�leink r�v�n tal�lkoztunk, volt id�, mikor minden nap n�lunk tal�ltam iskol�b�l hazaj�vet. Soha nem �rulta el, mit csin�l, mikor nem vel�nk van.
�s v�g�l ott volt Nina. Nina Trostot h�napokkal ezel�tt l�ttam utolj�ra, de hatalmas, f�s�t alig l�tott v�r�s lobonc�r�l azonnal megismertem. N�lam h�rom �vvel id�sebb, huszonegy �ves volt, de alig n�zett ki tizenh�tnek. Sz�ntelen�l mosolyg�s, kedves arca volt, �vekig � volt a legjobb bar�tn�m, mindenbe beavattuk egym�st. Most, hogy �jra itt volt, nem is �rtettem, hogy b�rtam ki ennyi ideig n�lk�le.
Miut�n elhelyezkedtek, Will ismertette a j�vev�nyekkel siralmas helyzet�nket �s elmagyar�zta, hogy v�gs� soron miben is k�rj�k a seg�ts�g�ket.
K�l�nb�z� m�don reag�ltak: Nina agg�dva harapd�lta a sz�ja sz�l�t, Bill b�tor�t�an mosolygott, Jack arc�r�l pedig megint nem lehetett leolvasni egyetlen �rzelmet sem. M�r abban sem voltam biztos, hogy egy�ltal�n vannak-e neki.
- Mikor kezd�nk? - tudakolta Nina.
- Most – mutatott az �r�ra Will.
- Akkor induljunk! - kezdem�nyeztem.
Kiv�telesen mindenki hallgatott r�m. Lemas�roztunk a l�pcs�n (�n igyekeztem eltakarni az arcom, h�tha �sszefutunk a Mellon-h�zasp�rral).
- Sz�lljatok be! - utas�totta kis csapaunkat Jack ellentmond�st nem t�r� hangon, a sz�lloda el�tt parkol� kocsira mutatva. Azt is meghat�rozta, ki hova �lj�n: Will vezetett – engem valami�rt alkalmatlannak �t�lt erre a feladatra -, a vezet� melleti �l�st saj�t mag�nak utalta ki, a marad�k - vagyis �n, Bill �s Nina – pedig h�tul foglalhattunk helyet.
Sz�tlanul haladtunk, senki sem akart besz�lgetni, mert akkor biztosan sz�ba ker�lt volna az is, hogy mi lesz akkor, ha nem j�runk sikerrel...
Nagy sok�ra r�kanyarodtunk egy hepehup�s mell�k�tra.
Will le�ll�totta a kocsit. T�l�nk k�r�lbel�l harminc m�terre r�gim�di, ezer �ve fel�j�tatlan h�z �llt, el�tte k�t aut� d�szelgett. Az egyik egy fekete Mercedes volt.
Jack az �r�j�ra pillantott.
Alig t�bb, mint �t percnyi v�rakoz�s ut�n k�t ember l�pett ki a h�zb�l. Egyik�k kez�ben k�t t�ska volt.
Betette �ket a Mercedesbe, v�ltott n�h�ny sz�t a k�s�r�j�vel, majd � is besz�llt. Tov�bb m�r nem k�s�rhettem figyelemmel az esem�nyeket, mert Will beind�totta a kocsit �s visszahajtott a f��tra. Ment�nk egy darabig visszafel�, azt�n sof�r�nk minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l keresztbe ford�totta az �ton az aut�t. Ezek ut�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, kisz�llt. Miut�n nagyj�b�l visszaz�kkent a gyomrom a hely�re, �n is k�vettem.
Jack felnyitotta a csomagtart�t �s kihal�szott bel�le �t kiss� groteszknek t�n� maszkot.
Hevesen tiltakoztunk a visel�s�k ellen, de ragaszkodott hozz�, hogy egyik�nk se legyen felismerhet�. Ezzel egyet is �rtett�nk, de tartottunk t�le, hogy ezekben r�vid �ton kir�h�gnek minket.
- Csak �n besz�lek, vil�gos? - osztogatta tov�bb az utas�t�sokat Jack. Szerencs�re t�bbre nem maradt ideje, mert m�r j�tt is a t�sk�s pasas. K�nytelen volt meg�llni, hacsak nem akart a k�r�l�tt�nk magasod� erd�ben kir�ndulni. Nem akart.
Odal�pt�nk a kocsihoz �s �njel�lt vezet�nk intett Billnek, hogy r�ngassa ki a sof�rt a hely�r�l. K�v�ns�ga azonnal teljes�lt. Megk�t�zte �ldozat�t – ezt m�r saj�t kez�leg – �s a k�t�l v�ge egy f�n landolt.
�ttelep�tett�k a t�sk�kat, majd mi is besz�lltunk. Ez�ttal Jack vezetett.
Will mell�m ker�lt, val�sz�n�leg nem v�letlen. B� �tpercnyi k�nl�d�s ut�n kinyitottuk az egyik t�sk�t.
Torkomban dobog� sz�vvel n�ztem bele, de miut�n megl�ttam a tartalm�t, v�gre fell�legezhettem.
- Mennyi van benne? - sz�lt h�tra Jack.
- Fogalmam sincs... De t�bb, mint amennyi kell.
- Ez esetben menj�nk Nick�rt. Vagy v�ltozott a terv?
- Nem, mi�rt v�ltozott volna? - n�ztem r� �rtetlen�l. Nem v�laszolt, de m�r �gy is siker�lt �sszezavarnia. Megint. �gy �reztem, sohasem fogom meg�rteni �t. De nem is b�ntam, most semmi sem sz�m�tott.
- Mikorra besz�lt�tek meg? - firtatta Nina.
- F�l �tre – feleltem.
- Mikorra!? T�z... t�z perc m�lva f�l �t!
R�pillantottam az �r�ra. Nin�nak igaza volt.
Jack minden bizonnyal t�vig nyomta a g�zt, szok�s�hoz h�ven el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l. Mindenki kapaszkodott, amibe tudott.
Am�g be nem �rt�nk a v�rosba, az volt a legnagyobb gondunk, hogy nagyj�b�l f�gg�leges helyzetben maradjunk. Mikor azonban m�g mindig v�ltozatlan sebess�ggel kezdt�nk szlalomozni a t�m�rdeknyi aut� k�z�tt, kezdtem komolyan agg�dni. Nin�val minden r�z�sabb kanyarn�l, el�z�sn�l k�rusban sik�tottunk, Will szidta a sok antitalentum aut�vezet�t, Bill pedig falfeh�r arccal �lt mellettem.
A mai napig nem �rtem, hogyan �sztuk meg. Egyszer csak ott �lltunk egy romos rakt�r�p�let el�tt. Az aut�t kiss� megviselte ez a kir�ndul�s, de mi n�h�ny karcol�ssal meg�sztuk.
- �llj! - sz�lt Jack, mikor a m�r felnyitott t�sk�val a bej�rat fel� indultam.
- Mi van!? - k�rdeztem.
- A m�sik.
R�mesen ideges�tett a vontatott, mindent ezerszer v�gigondol� st�lus�val. �gy viselkedett, mintha csak egy kiss� korai pizsamapartira igyekezt�nk volna.
- Milyen m�sik!?
- A m�sik t�ska. Abban mi van?
- Honnan tudjam? Engedj m�r el!
- El�bb nyisd ki!
Jobbnak l�ttam nem ellenkezni, tal�n akkor hamarabb megszabadulok t�le.
Will vonakod� seg�ts�g�vel teljes�tett�k Jack k�r�s�t. R�vid id�re le�llt a l�gcser�nk, mikor megpillantottuk a b�r�nd belsej�t.
Csup�n n�h�ny k�p volt benne. A k�peken szerepl� f�rfi azonban azonban ismer�snek t�nt. T�ls�gosan ismer�snek. A szemf�les fot�s k�l�nb�z� emberek t�rsas�g�ban kapta le �t, ezek t�bbs�ge ismeretlen volt. Sz�momra legal�bbis. Jack azonban, b�rmennyire vigy�zott, felszisszent, mikor egy alacsony, sebhelyes arc�, minimum sz�zezer �ves pasashoz �rt�nk.
Miut�n befejezt�k a csal�di album n�zeget�s�t, visszatelep�tett�k a kocsiba, �s v�gre bevonultunk a rakt�rba.
Alan Marsh enn�l hidegebb �s kellemetlenebb tal�lkahelyet nem is v�laszthatott volna. Persze hozz� t�r�letesen illett ez a k�rnyezet. Rajta k�v�l m�g h�rom ember volt a helyis�gben, feltehet�en test�ri ranggal.
- �, a Button-testv�rek! Karen, William, �r�l�k, hogy elj�ttetek. Kiket tisztelhetek a k�s�r�itekben?
„K�s�r�ink” sorban bemutatkoztak.
- Remek! Feltehet�en elhozt�tok, amiben megegyezt�nk, igazam van?
- Elhoztuk – morogta Will �s �tadta ny�jas h�zigazd�nknak a t�sk�t. De ez m�r nem az volt, amelyiket a sof�rt�l „k�rt�nk el”. Ezek szerint a t�bbiek �tpakolt�k az eg�szet egy m�sikba. Nagyon gyorsak lehettek, �szre sem vettem. Val�sz�n�leg addig csin�lt�k meg, am�g Jack-kel veszekedtem.
Kinyitotta, megn�zte. El�gedetten elmosolyodott.
- Remek, remek! Egy milli�, ebben egyezt�nk meg, ugye?
- Igen.
- Bob! Hozd a k�lyk�t!
�jabb test�r bukkant fel egy t�z�vesforma kisfi�val. F�n�k�re n�zett, �s miut�n az b�lintott, elengedte a gyereket.
- Karen! - ki�ltotta fel�m rohanva. - Haza akarok menni, ugye most m�r hazamegy�nk?
- Persze, Nick, nemsok�ra hazamegy�nk. J�l vagy?
- Persze, mi�rt ne lenn�k j�l? - n�zett r�m a gy�ny�r� k�k szemeivel. - Nagyon kedvesek voltak itt, de hi�nyoztatok.
- Milyen meghat� csal�di jelenet! Bizony�ra nagyon hi�nyolt�k a testv�r�ket. �szint�n rem�lem, hogy erre nem ker�l sor t�bb�. Ha esetleg m�gegyszer megpr�b�ln�nak meglopni, annak enn�l s�lyosabb k�vetkezm�nyei lesznek.
- Mr. Marsh! - csend�lt egy hang a h�tam m�g�tt, majd a Mellon h�zasp�r t�nt fel.
- Maguk mit keresnek itt!? - k�rdezte kiss� inger�lten a megsz�l�tott. - F�l �r�val kor�bban j�ttek!
- T�rt�nt egy kis... hm... baleset.
- Baleset? Mif�le baleset?
- A t�sk�kat... valaki ellopta.
- Ellopta!? - �v�lt�tte h�zigazd�nk. - Mi az, hogy ellopta!?
- H�t... a sof�rt az �t mellet tal�ltuk meg �s a t�sk�k nem voltak... nem voltak sehol.
Ijedten n�ztem a t�bbiekre. Na ne, ennyire nem lehet�nk szerencs�tlenek! Kellett valahonnan egymilli�, volt r� k�t napunk, hogy megszerezz�k, k�l�nben ez az idegbeteg pasas meg�lte volna Nicket. A Mellonh�zasp�rt akartuk leszedni a hi�nyz� �sszeggel, de �gy l�tszik, nem az �v�k volt a p�nz. Teh�t m�r megint megloptuk ezt a Marsh nev� idi�t�t, hogy kifizess�k neki a v�lts�gd�jat. Szuper.
- Akkor ker�tse el� a tolvajt! A t�sk�k n�lk�l ne merjen a szemem el� ker�lni! Vil�gos!?
- Igen... igen, uram.
Elindult a kij�rat fel�. M�r majdnem fell�legezhettem, mikor hirtelen r�m n�zett.
- Maga? - meg�llt, f�lre�rhetetlen�l r�m b�mult. Ez persze h�zigazd�nk figyelm�t sem ker�lte el.
- Ismerik egym�st? - �rdekl�d�tt.
- Ez a liba pinc�rn� George �tterm�ben.
- Pinc�rn�?
L�ttam magam el�tt, ahogyan kattognak a kerekek Marsh agy�ban. Kattognak, kattognak, m�g v�g�l el��llnak egy igencsak kellemetlen, de nem minden val�s�galapot n�lk�l�z� elm�lettel.
- Hol tal�lkoztak?
- Mondom, hogy az �tteremben. Ez a k�tbalkezes szerencs�tlen r�m bor�totta az eb�dem.
- Miss Button, nyugtasson meg k�rem, hogy nem a maguk keze van ebben! - fordult fel�m, imm�r pisztollyal a kez�ben.
Fogalmam sem volt, mit v�laszoljak. Nem h�lye, ha tagadom, �gysem hiszi el, de ha nem, akkor igencsak nagy bajban lesz�nk.
- Nekik semmi k�z�k hozz�. �n voltam.
Hopp�. Jack el�rel�pett, szokott magabiztoss�g�val. R�m n�zett, a szeme azt �zente, fogjam be a sz�m, majd � mindent sz�pen elrendez.
- Maga? - a pisztoly �tfordult Jack ir�ny�ba.
- �n.
- Mire kellett mag�nak?
- Arra, amire mindenki m�snak.
- Val�ban? Csakhogy azok a k�pek az eny�mek. �s nagyon nem szeretem, ha valaki elveszi azt, ami az eny�m.
- �szrevettem.
- Ezt nem k�tlem. Most sajnos k�nytelen leszek lel�ni mag�t.
- Nem hinn�m, Alan!
Mindenki egyszerre fordult a bej�rat fel�. Volt is mit n�zni, Alan Marsh t�k�letes m�sa l�pett be az ajt�n. M�g a szeme is �pp olyan hideg volt, mint a m�sik�.
- Daniel, mi a francot keresel te itt!?
- Olyan sz�pen �sszej�ttek itt a testv�rek. Nem szerettem volna, ha a ti�d hi�nyzik.
- Milyen figyelmes. Mit akarsz?
- Mit akarok? Vissza akarom kapni Kimet, p�ld�ul.
- Daniel, � meghalt.
- Meg�lted.
- Igen, meg�ltem – b�lintott k�nyszeredetten. - De meg�rdemelte. Az a ribanc telebesz�lte a fejed. Ellenem ford�tott, nem eml�kszel?
- Nem � ford�tott ellened. Igaza volt.
�s micsoda meglepet�s: � is el�r�ntott egy pisztolyt. Val�sz�n�leg ez volt a bel�p� erre a ma esti �sszej�vetelre.
Ez a pisztoly az�rt n�mik�pp elt�rt az eddigiekt�l. M�gpedig abban, hogy ez el is s�lt. De nem maradt sok�ig v�lasz n�lk�l, Alan Marsh �s a h�rom helyett n�gy test�r azonnal viszonozta a t�zet.
�n csak �lltam ott megdermedve, de Will ler�ntott a f�ldre. Illett volna megk�sz�nn�m, de egyenl�re nem voltam biztos benne, hogy egyben van-e az �llkapcsom.
Miut�n befejezt�k a l�v�ld�z�st, felt�p�szkodtam. Will, Nina, Jack, Nick �s Bill egyben volt, val�sz�n�leg �n is. Alan Marsh k�r�l csinos kis v�rt�csa h�zott, �t �s test�reit joggal tekinthett�k halottnak. Ikertestv�re nem messze fek�dt t�le, neki csak a l�ba v�rzett. A Mellon h�zasp�r szint�n kisebb sebekkel gazdagodott, de elevennek t�ntek. Olyannyira, hogy Mr. Mellon megk�s�relte felvenni a pisztoly�t. Bill visszarugdosta a hely�re, a sz�tsz�r�dott fegyvereket pedig begy�jt�tte.
- Jobb, ha nem tal�lnak itt minket... - Bill val�sz�n�leg mihamarabbi t�voz�sunkat ind�tv�nyozta volna, ha nem szak�tja f�lbe egy er�lyes n�i hang.
- Nem mennek innen sehov�! �, milyen figyelmes, tegye csak le oda a fegyvereket! Pakolj�tok mell� a ti�teket is!
Kezdett elegem lenni a fegyvert tartogat�, fenyeget�z� vend�gekb�l. A leg�jabb j�vev�ny egy magas, Barbie-kin�zet� n� volt.
- Kim! - h�r�gte Daniel Marsh. - De hiszen... te halott vagy!
- �gy n�zek �n ki, mint egy halott? - nevetett a n�. �ll�t�s�t bizony�tand� k�rbe is forgott.
- De Alan...
- Alan? Ugyan m�r, az a barom egy bogarat sem tud rendesen meg�lni, nem hogy engem!
- Kim... - nem tudta befejezni, a modat v�ge h�rg�sbe fulladt. M�giscsak lehetett rajta m�g egy seb, mert ha valakit l�bon l�nek, az �ltal�ban nem k�h�g fel v�rt.
- Szeg�nyk�m, nagyon szenvedsz? - l�pett oda hozz� Kim. Adott egy puszit a homlok�ra, majd k�t l�p�st h�tr�lt, felemelte a pisztoly�t �s lel�tte.
- Na, ezzel megvoln�nk.
- Mi�rt �lte meg? - ki�ltott fel Mrs. Mellon.
- Kit? Ezt? Ez egy idi�ta volt. Nem volt m�r r� sz�ks�gem. �s r�tok sincs.
Nem tudom, h�ny emberrel v�gzett eddigi nem t�l hossz� �lete sor�n, de itt most kap�sb�l kett�vel. A m�sodik Mrs. Mellon volt.
- Ne! - �v�lt�tte a f�rje, de m�r k�s� volt.
Kim valami�rt k�zelebb l�pet hozz�. Ez v�gzetes hiba volt.
Mr. Mellon el�r�ntott egy k�st a kab�tja bels� zseb�b�l �s a mellette �ll� n� bok�j�ba sz�rta. Kim �sszerogyott, megpr�b�lt arr�bb m�szni, de Mr. Mellon visszar�ntotta �s nekiesett a k�ssel.
Musz�ly volt elfordulnom, ezt k�ptelen voltam v�gign�zni. �gy csak a l�v�s hangj�t hallottam.
Miut�n elcsendesedtek, Will a v�llamra tette a kez�t.
- V�ge – s�gta. - Most m�r minden rendben lesz.
Ez�ttal elhittem neki.
V�gign�ztem a csatat�rr� v�ltozott rakt�ron. Minden�tt halottakat hevertek. Nagyon �gy t�nt, hogy mi maradtunk egyed�l �letben. Kim �sszekaszabolt teste mellet Mr. Mellon hevert, m�g mindig k�st szorongatva a kez�ben, apr� lyukkal a homloka k�zep�n.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elt�n�nk innen - ny�gte Bill.
Ebben kiv�telesen midannyian egyet�rtett�nk.

Szerz�: angelina1991