A galaktik�kat ir�ny�t� V�gtelen Akarat a tan�m, hogy mindig is elleneztem az Inv�zi�t. Sohasem �rtettem, mi az �rd�g�rt kell a Galaktikus Birodalom eg�sz hadsereg�t mozg�s�tani, amikor egy j�l siker�lt kommand�akci�val el lehet int�zni az eg�szet. Csakhogy a galaktikus nagyf�n�k nagyf�n�ki aggyal gondolkodik, m�g �n, a K kommand�csoport vezet�je nyilv�n kommand�f�n�ki aggyal. Tiszta sor.
Azt is be kell vallanom, hogy am�g lehetett, elszabot�ltam az Inv�zi�t. Hamis jelent�sek sor�t k�ld�zgettem innen oda, onnan meg ide: v�g�l azt�n betelt a poh�r, �s nem hallgattak t�bb� r�m. Gyanakszom, hogy a birodalom inv�zi�s oszt�ly�r�l f�rt meg valaki: sejtem is, hogy kicsoda.
A baj akkor kezd�d�tt, amikor egy m�sik kommand� elcs�pte azt a h�lyeforma fick�t abban a lehetetlen viseletben. Csak megjegyezni k�v�nom, hogy az a ter�let az �n akci�ter�letem volt, �s a Z kommand� illet�ktelen�l avatkozott az �gybe. Ez�rt k�s�bb meg is kapta m�lt� b�ntet�s�t, de sajna az a furcsa figura akkor m�r itt volt k�zt�nk. Hogy vesz�tett�k volna el valahol a galaktikus k�dfelh�k k�zep�n!
A Z kommand�csoport �gy gondolta, hogy am�g �n a hadsereg ir�ny�t�ival veszekszem, belek�p a levesembe. H�t bele is k�p�tt, annyi szent, csakhogy valamennyi�nk�be!
Amikor a hadsereg ir�ny�t� k�zpontj�ban kerek perec a szemembe mondt�k, hogy menjek a fen�be, �s t�r�djek a saj�t dolgaimmal, n�h�ny pillanatra elvesz�tettem a fejem. K�p�kbe v�gtam, hogy �gy bele fognak bukni az Inv�zi�ba, mint a pinty, hiszen oda�t, a szupergalaxisban sem h�ly�k a galaxislak�k, azonk�v�l a h�rk�zl�s�nk sem t�k�letes. Csak �n, egyed�l �n lenn�k k�pes egy olyan objektumot tal�lni, ahonnan egy �ri�si parabolat�k�rrel be lehetne sz�rni az eg�sz galaxist, megteremtve a norm�lis h�rk�zl�s felt�teleit. Szemem k�z� nevettek, �s azt mondt�k, hogy csak rajta, keressek egy ilyen objektumot, �k m�r keresg�ltek eleget, a siker legkisebb rem�nye n�lk�l. Ha tal�lok, sz�ljak. Az Inv�zi� term�szetesen a parabolat�k�r n�lk�l is megindul. Legfeljebb akadozni fog a h�rk�zl�s. Ezzel kir�gtak.
Tehetetlen d�h�mben lek�ptem a parancsnoks�g ajtaj�t - persze k�v�lr�l -, s visszarep�ltem a k�rletbe. Itt �rt azt�n a v�ratlan meglepet�s. Ria, a kommand�k nagyf�n�ke mag�hoz rendelt, �s k�z�lte, hogy a 311-�s n�gysz�g 07-es objektum�r�l a Z kommand�csoport mag�val hozott valakit, akit nekem kell kihallgatnom, m�ghozz� a katonai ir�ny�t� k�zpont k�pvisel�j�nek a jelenl�t�ben.
A nagyf�n�k ajtaj�t m�r nem mertem lek�pni, m�g k�v�lr�l sem, csak bev�gtam magam m�g�tt. Mi a fene ez az eg�sz? A katon�k kir�h�gnek, a Z kommand� beavatkozik a munk�mba, r�ad�sul m�g ellen�rt is rendelnek a kihallgat�shoz. �rti ezt valaki?
Elhat�roztam, hogy most az egyszer �n fogom kir�h�gni �ket. Nyilv�n nem tudj�k a nyavaly�sok, hogy magam is megfordultam m�r n�h�nyszor azon az �tkozott 07-es objektumon, an�lk�l hogy b�rmi izgalmasat tal�ltam volna. Az objektum lakott, lak�i viszonylag �rtelmesek, fejl�dnek is, b�r �szint�n sz�lva nem t�ls�gosan gyorsan. Vannak ott kontinensek, tengerek, f�k, v�rosok, miegym�s. Kicsi, vacak, nincs �rtelme megh�d�tani. Ezt m�g azok a fafej� katon�k sem gondolhatj�k komolyan.
Mindenesetre a Z kommand� a h�tam m�g�tt odafurik�zott, felkapott egy fick�t, �s elhozta ide. �n pedig vegyem komolyan az eg�szet, �s hallgassam ki... M�r b�ntam, hogy nem k�ptem le m�giscsak azt az ajt�t.
Els� pillant�sra nem l�ttam semmi k�l�n�set a j�vev�nyen. Olyan volt, mint azok valamennyien a 07-es objektumon. M�r persze, ami a testi fel�p�t�s�t illeti. El�g visszatasz�t� volt a fick�, de volt m�r gyakorlatom benne, hogy elrejtsem viszolyg�somat, ha nem hozz�nk hasonl� galaktikalak�val hozott �ssze a v�gzet. Ennek is k�t l�ba volt, k�t keze, egy feje, azon meg a kommunik�ci�s szerel�k. Brrr!
A fick� a sz�nyegen �ld�g�lt, l�bait keresztbe vetette, �s �rdekl�dve b�mult k�rbe-k�rbe. Amikor Ria r�kacsintott, r�m�lten behunyta a szem�t.
Miel�tt sz�ba elegyedtem volna vele, hidegen �dv�z�ltem Vart, a Z kommand�csoport k�pvisel�j�t, �s biccentettem, hogy megadhatja az ilyenkor szok�sos inform�ci�kat. Var kid�llesztette a mell�t, �s b�szk�n fecsegni kezdett. Ecsetelte lesz�ll�sukat az objektumon, majd azt, hogy hogyan kapt�k el a fick�t. Eddig g�nyos mosoly j�tszott az arcomon, most azonban figyelni kezdtem. F�leg, amikor arr�l fecsegett, hogy tulajdonk�ppen nem is akart�k elhozni onnan a fick�t, csup�n az �let�t akart�k megmenteni. A fick� ugyanis n�h�ny t�rs�val egy�tt egy cethal h�t�n �lt, a tenger k�zep�n.
Alig tudtam leplezni, hogy m�lyen megrend�tett a dolog. Eddig azt hittem, hogy n�lam senki sem ismeri jobban a 07-es objektum lak�it. Vagy tal�n Var �rtett f�lre valamit?
G�nyos k�pet v�gtam h�t, �s f�lbeszak�tottam. Mondtam, hogy sz�p, sz�p, amit l�ttak, de az aligha lehetett a val�s�g. A 07-es objektum lak�i fejletlenek ugyan, de nem h�ly�k. Esz�k �g�ban sincs r��lni egy cethal h�t�ra, ami k�zismerten - a sz�t alaposan megnyomtam - a tengerben �l, a lak�k pedig a sz�razf�ld�n. S mint ilyeneknek, esz�k �g�ban sincs r��lni egy cethal h�t�ra. Ami pedig a Z kommand�t illeti, h�t el�bb nyiss�k ki a szem�ket, �s azt�n besz�ljenek, ha m�r m�s ter�let�re ette �ket a fene.
Var nem hagyta annyiban a dolgot. Azt mondta, � is tudja mindazt, amit elmondtam, s csod�lkozott is a dolgon, csakhogy m�gis igaz, amit mond. Az a cethal ugyanis nem norm�lis cethal volt, mivel ki tudja, mi�ta lebegett m�r a tenger felsz�n�n, olyannyira, hogy p�ld�ul p�lmaf�k n�ttek a h�t�n. Ez t�vesztette meg a b�k�s haj�sokat, akik kik�t�ttek a ceten: azt hiv�n, hogy sziget, ami m�g nem is lett volna nagy baj, de t�zet is gy�jtottak rajta. Erre a cethal megs�rt�d�tt, �s lemer�lt a v�zbe: mag�val r�ntva a p�lmaf�kat, a t�zet �s a haj�sokat is. Mivel a galaktika els� sz�m� t�rv�nye �rtelm�ben mindenkinek k�teless�ge az azonnali seg�ts�gny�jt�s, lesz�lltak a v�zre, �s megpr�b�lt�k megmenteni a haj�sokat. Sajnos, ezt az egyetlen fick�t tudt�k csak kih�zni a hull�mok k�z�l. Betett�k a kabinba, hogy majd partra l�kik valahol, de szinte ugyanabban a pillanatban, ahogy a fick� mag�hoz t�rt, fell�ngolt a Q szektorban egy szupern�va. M�sodpercnyi t�tov�z�s n�lk�l szedt�k, a s�torf�jukat, �s meg sem �lltak haz�ig. A fick� m�g itt van.
H�t val�ban itt volt. �lt a sz�nyegen, �s vagy eltakarta az arc�t, vagy �gy b�mult r�nk, mintha mi lenn�nk a rond�k, �s nem �.
S�hajtva beind�tottam a kommunik�tort, miut�n hozz�kapcsoltam magam. Intettem a fick�nak, hogy besz�ljen. Nehezen �rtette meg, mit akarok t�le, de azut�n �mleni kezdett bel�le a sz�. A kommunik�tor r��llt a vonalra, s n�h�ny perc m�lva m�r � is tudta �s �n is, hogy kivel van dolgunk. Egy �ri�si kattan�s, �s a kommunik�tor ford�tani kezdett.
- Ott evett volna meg a fene, amikor elj�ttem Bagdadb�l - kesergett a fick� -, hiszen szil�rdan feltettem magamban, hogy t�bb� nem hagyom el Bagdad v�ros�t, s h�tral�v� napjaimat ott �lem le a palot�mban, b�kess�gben �s vigass�gban. De �llhatatlan az ember, �s szil�rd elhat�roz�sait pehelyk�nt f�jja el a legkisebb sz�l is!
Belet�rt selymes szak�ll�ba, t�n�d�tt egy ideig, majd folytatta:
- Egy napon keresked�k l�togattak meg. Vend�g�l l�ttam �ket, s �k lakm�roz�s k�zben elmondt�k: nagy �tra k�sz�lnek, B�szra kik�t�j�ben m�r v�rja �ket a haj�juk, megrakva port�k�val; bej�rj�k a tenger szigeteit, adnak-vesznek, cser�lnek, vil�got l�tnak, embereket ismernek meg, �regbednek tapasztalatban, �s gyarapodnak vagyonban.
Ez volt az a sz�l, amely az �n szil�rd elhat�roz�somat elsodorta, �s az �n feltett sz�nd�komat romba d�nt�tte.
Var �s a t�bbiek elk�pedve b�multak r�m. B�r �k is hallott�k az idegen minden szav�t, �rteni m�gsem �rtett�k. �szint�n sz�lva �n se mindent.
Ekkor a kihallgat�s �ltal�nos szab�lyai szerint k�rdezni kezdtem:
- Ki vagy?
A fick� megsimogatta a szak�ll�t, �s rekedt hangon ny�gte ki:
- Szindb�d. Ez a nevem. Bagdadi keresked� vagyok.
- Hogy jutott eszedbe, hogy felm�ssz egy cethal h�t�ra, te szerencs�tlen?
Elk�pedve n�zett a szemembe.
- Az cethal volt? De hisz a cethal h�t�n nem n�nek p�lmaf�k!
- Ezen n�ttek. R�ad�sul m�g t�zet is gy�jtottatok!
- El�rkezett az esti �tkez�s ideje, marid!
- Micsoda?
- H�t nem marid vagy?
Hi�ba nyomtam a megfejt�s gombot, a kommunik�tor hallgatott, mint a csuka.
A szak�llasnak felder�lt a k�pe.
- Akkor bizony�ra a dzsinnek orsz�g�ba jutottam. �, magass�gos Allah! Lesz mir�l mes�lnem odahaza. Te a dzsinnek kir�lya vagy?
A kommunik�tor b�lcsen hallgatott, de �n m�r kital�ltam, mi a dzsinn. Olyasmi, mint n�lunk a gubu. Az �rgubu.
- A dzsinnek orsz�g�ban vagy - b�lintottam. - Az ott a f�dzsinn! - �s Ri�ra mutattam.
A fick� b�lintott.
- De ronda!
Azt�n elismer�en b�lintott fel�m is.
- �s te is nagyon ronda vagy, uram. Mit akartok t�lem? T�nyleg, mit is, az �rd�g vigye el... Ekkor Var sz�lalt meg, eg�szen v�ratlanul.
- Hogy t�j�koz�dtok odalenn, a tengeren, Szindb�d? A szak�llas meg�rtette a k�rd�st, �s elmosolyodott.
- Az Aldebaran csillag ut�n...
Var ekkor felord�tott, s a kommunik�tor �gy feler�s�tette az ord�t�s�t, hogy a fick� a f�l�hez szor�totta a kez�t.
- Jaj, Allah! Seg�ts!
Var kiszabad�totta mag�t a kommunik�torb�l, �s Ria fel� fordult.
- Megvan! Megvan! Tudom, melyik az Aldebaran. A CC-12. Ha onnan j�l l�tni, hogy is ker�lhette el eddig a figyelmemet, akkor oda kell telep�teni a parabolat�kr�t! Onnan, a 07-r�l be lehet sz�rni az eg�sz galaxist...
Odarohant Szindb�dhoz, karjaiba kapta, �s megcs�kolta. A szerencs�tlen tenger�sz �jult�n l�gott Var sz�mos karja k�z�tt.

Mondanom sem kell, �n kaptam a megtisztel� feladatot, hogy telep�tsem a parabolat�kr�t a 07-es objektumra. Szindb�d b�k�sen hortyogott, m�g mi felkapcsoltunk a hipersebess�gre. Var valami kotyval�kot �nt�tt a sz�j�ba, amit�l alighanem val�ban a dzsinnek orsz�g�ba �lmodta mag�t.
Varral egy�tt �sszesen negyven tagb�l �llt a kommand�: technikusokb�l, biztos�t�kb�l �s egy�b szak�rt�kb�l. S�t, a biztons�g kedv��rt m�g egy n�prajzkutat� is helyet kapott benne.
B�r nem sok id� �llt a rendelkez�s�nkre, a hadsereg naponta s�rgette a parabolat�k�r azonnali letelep�t�s�t, m�gis alaposan felk�sz�lt�nk. Ugyanolyan ruh�t varrattunk magunknak, mint amilyet a ceth�ton lovagl� tenger�sz viselt, �s k�t napforg�s alatt siker�lt teleszuggeszt�v tr�ninggel olyann� alak�tani a test�nket, mint amilyen a 07-es objektum lak�i�. Az els� napokban kiss� furcs�n �rezt�k magunkat ilyen s�r� t�megg� �sszepr�selve, k�s�bb azt�n eg�szen megszoktuk a dolgot. Ki gondolta volna eddig, hogy �gy is lehet �lni, hogy nem r�pk�dnek l�gmolekul�k az ember test�nek molekul�i k�z�tt!
Mivel a telekommunik�tor t�l nagy helyet foglalt volna el, k�nytelenek voltunk megtanulni Szindb�d nyelv�t. Ketten ki is hullottak t�le a rost�n, �s k�t m�sik v�llalkoz�val voltunk k�nytelenek p�tolni �ket. Hi�ba, birodalmunk egyik gyenge pontja a nyelvoktat�s!
Var �llap�totta meg a parabolat�k�r j�vend� hely�t, nagyj�b�l azon a vid�ken, ahonnan Szindb�d is sz�rmazott. Utas�t�sa szerint el�sz�r biztos rejtekhelyre tessz�k a haj�t, a cuccot, majd �vatosan fel�p�tj�k a t�kr�t. S mindezt �gy, hogy a 07-es lak�i semmit se vegyenek �szre. Rejtekhelynek a legjobb egy mesters�ges barlang, amit, ha j�l megy, egy �jszaka el tudunk k�sz�teni sug�rv�g�kkal. Szindb�dot meg kirakjuk valahova a tengerpartra, hadd higgye a fick�, hogy a dzsinnek orsz�g�ban j�rt.
B�r, �szint�n sz�lva, nem f�lt a fogam az eg�szhez, k�nytelen voltam engedelmeskedni. R�ad�sul ezt a nagyk�p� Vart nevezt�k ki f�l�m mint politikai megb�zottat, �s ha nem akartam elf�r�szelni magam a Nagytan�csn�l, k�nytelen voltam hallgatni a szav�ra.
Mindennek a tetej�be Szindb�d is �jabb kalamajk�t okozott. Miel�tt elaltattuk �s beraktuk volna a haj�ba, sir�nkozni kezdett, hogy odalenn senki nem fogja elhinni neki, hogy a dzsinnek orsz�g�ban j�rt, ha nem kap valami bizony�t�kot. Egy dzsinn szak�ll�t vagy valami ehhez hasonl�t. Azonk�v�l elmes�lte, hogy ez m�r az �rd�g tudja h�nyadik utaz�sa, �s eddig minden utaz�s�r�l gazdagon t�rt vissza Bagdadba. A cethal h�t�n hagyta minden vagyon�t, amit m�g kimenthetett volna a v�zb�l, ha mi nem ragadjuk el. Summa summ�rum, benn�nket, "dzsinneket" tett felel�ss� vagyona elveszt�s��rt.
Ekkor m�g a mindig szenvtelen Var is fejeihez kapott d�h�ben, de mit volt mit tenni, teljes�teni kellett a fick� k�vetel�s�t, ha nem akartuk, hogy �ssze�b�gassa az eg�sz objektumot. K�mikusaink k�sz�tettek neki egy zs�k mesters�ges gy�m�ntot, amit kit�r� �r�mmel fogadott. Var m�g a lelk�re k�t�tte, hogy �bred�se ut�n a zs�kot hagyja a tengerparton, mert lelt�ri t�rgy, azt�n elaltatta. �n meg fel�t�ttem a napl�mat �s bele�rtam, hogy a 07-es objektum lak�inak alaptulajdons�ga a pof�tlans�g.
S mint k�s�bb kider�lt, ebben nem is t�vedtem.

Szindb�d m�r a parton pihent a zs�kkal, amikor megkezdt�k a mesters�ges barlang k�sz�t�s�t. Egy �jszaka alatt kif�rtunk egy szikl�s hegyet, �s az ajt�t �rz�kel� automatik�ra �ll�tottuk. Csakhogy ebben is volt egy b�kken�. Var utas�t�sa szerint ugyanis semmi nem 07-es eredet� t�rgyat nem hordhattunk magunkn�l, nehogy az objektumlak�k r�j�jjenek, hogy nem vagyunk k�z�j�k val�k. Ha viszont nincs n�lunk semmi, mivel hozzuk m�k�d�sbe az �rz�kel�t?
A probl�m�t leg�gyesebb technikusunk, Dema oldotta meg. Olyan �rz�kel�t fabrik�lt, amely egy bizonyos hangsor kiejt�s�re nyitja vagy z�rja az ajt�t. Most m�r csak a megfelel� hangsorban kellett meg�llapodnunk.
Mindig is sejtettem, hogy a legjelent�ktelenebb dolgokn�l tud legtov�bb elvacakolni az ember, s�t nemcsak mi, hanem minden �l�l�ny a szupergalaxisban. Eg�sz d�lut�nt t�lt�tt�nk ugyanis azzal, hogy meg�llapodjunk egy hangsorban, aminek a kital�l�s�hoz maximum t�z f�ldi m�sodpercre lett volna sz�ks�g. V�g�l is Var el�gelte meg a dolgot, s amikor az itteni Hold felbukkant az �g alj�n, ahol a Nap lebukott, csak �ppen a m�sik oldalon, Var a f�ldre �t�tt, �s v�get vetett a tanakod�snak. Fel�llt a f�k al�l, ahol eddig kuporogtunk, �s a sziklafalba m�lyesztett ajt�ra mutatott.
- El�g! A hangsor a k�vetkez�: �-U-E-�. Ellenvet�s?
Legnagyobb megd�bben�semre nem sz�lt ellene senki. �gy l�tszik, valamennyien unt�k m�r a kuporg�st, s szerettek volna d�l�re jutni ebben a k�rd�sben is. Csod�latosk�ppen m�g n�prajzkutat�nknak sem volt egy�b �tlete, pedig nem volt k�nny� fick�, annyi szent.
Dema ekkor bement a barlangba, vacakolt egy kicsit az �rz�kel�vel, majd kidugta a fej�t, �s azt mondta, hogy minden rendben. Var erre elh�tr�lt a legels� p�lmaf�kig, amelyek a barlang el�tti teret �vezt�k, cs�p�re tette a kez�t, �s belevakkantott az �jszak�ba:
- �-U-E-�!
Az ajt�sz�rnyak zajtalanul �sszez�rultak. V�rtunk egy kicsit, de nem t�rt�nt semmi. Var megvakarta a fej�t, �s zavartan n�zett r�nk.
- Hogy a fen�be lehet kinyitni?
Mert mondanom sem kell, hogy abban elfelejtett�nk megegyezni, milyen hangk�dra ny�ljon az ajt�. V�g�l is mag�t�l kiny�lt, azaz Dema nyitotta ki bentr�l. M�r-m�r �jabb vita bontakozott ki a m�sik k�djelet illet�en, amikor megr�m�lve az �jabb id�h�z�st�l azt javasoltam, hogy a nyit�st is ugyanaz a hangsor v�gezze, mint a csuk�st. Dema b�lintott, �s a dolog ezzel elint�z�d�tt.
Igazs�g szerint m�g ezen az �jszak�n meg kellett volna kezden�nk a parabolat�k�r felszerel�s�t, de rettenetesen f�radtak voltunk valamennyien. Aki m�r rep�lt hipersebess�ggel, tudhatja, hogy mennyire kik�sz�ti az embert, arr�l nem is besz�lve, hogy s�r�bb t�meg� test�nk is el�g probl�m�t okozott. El�v�lt�tt�k a k�djelet, bevonultunk a barlangba, becsuktuk az ajt�t, �s bem�sztunk a haj�ba. Eddig csodasz�pen ment minden.
M�snap reggel Varral k�z�sen felosztottuk a munk�t. A n�prajzkutat�t hagytuk, hadd menjen a fen�be, s�t, adtunk mell�je k�t biztons�gi embert k�s�r�nek. Kizsebelni azonban elfelejtett�k, hogy a fene ette volna meg a hanyags�gunkat!
Amikor azok h�rman elt�ntek a legels� lakott telep�l�s ir�ny�ba, nekikezdt�nk a munk�nak. A szikl�s hegy tetej�n sug�rv�g�kkal kiv�gunk egy tekn�t, amibe a parabolat�kr�t helyezz�k majd bele. N�h�nyan a cuccokat kezdt�k sz�tr�molni: tranzisztorokat, t�vk�zl�si krist�lyokat, szersz�mokat stb. P�ran �rs�get �lltak a k�rnyez� dombok tetej�n, �s vigy�ztak, nehogy h�vatlan vend�g �rkezz�k a barlangunkhoz, �gy dolgoztunk eg�szen d�lig, amikor is a 07-es objektum �ltet�je, a Nap felment az �g cs�cs�ra.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ekkora vacak �gitest ilyen meleget tud csin�lni. El�bb csak s�hajtoztunk, majd meg valamif�le nedvess�g kezdett sziv�rogni bel�l�nk. Megvallom, engem is p�ni f�lelem fogott el: azt hittem ugyanis, hogy r�vid id� m�lva sz�tolvadok, miel�tt m�g az ilyenkor szok�sos autoszuggeszt�v m�dszerrel halmaz�llapotot v�lthatn�k.
A doktor azonban megnyugtatott, hogy semmi baj, a nedvess�get p�tolni lehet. Meg is mutatta, hogyan. Az ember kinyitja azt a szerv�t, amivel hangokat ad ki, �s be�nti a folyad�kot. Be, ha van.
Nek�nk azonban nem volt. Amikor m�r sorban kezdtek kiesni kez�nkb�l a szersz�mok, a doktor le�ll�totta a munk�t, �s azt ord�tozta, hogy a tov�bbiakban nem v�llal felel�ss�get az �let�nk�rt, ha nem tankolunk egy kis foly�kony �zemanyagot. A n�prajzkutat�t sajna elette a fene, �gy csak az �n tapasztalatomra hagyatkozhattunk.
S�r� s�hajtoz�s k�zben megv�rtuk, am�g a Nap kiss� lejjebb megy az �gen, akkor felszedel�zk�dt�nk, �s elindultunk a v�ros fel�. Valamennyien j�l ismert�k az emberek nyelv�t, idegen t�rgyat meg nem vitt�nk magunkkal, �gy nem is kellett tartanunk a leleplez�st�l. Mindenesetre n�h�ny mesters�ges gy�m�ntot a zsebembe dugtam, mert Szindb�dt�l tudtam, hogy ez�rt idelenn mindent lehet kapni. Tal�n m�g foly�kony �zemanyagot is.
Meglehet�s felt�n�st keltett�nk, amikor bevonultunk a v�rosba. Pedig sz�pen voltunk �lt�zve, �s a szak�llunk is �ppen olyan volt, mint az� a balf�c�n tenger�sz�. M�gis az emberek becsukt�k el�tt�nk h�zaik ajtaj�t, eloltott�k l�mp�ikat, any�k felkapt�k gyermekeiket, �s elfutottak vel�k. Megk�s�rtett ugyan a gyan�, hogy nem a n�prajzkutat� csin�lt-e valami diszn�s�got, de nem volt id�nk a t�preng�sre. A v�ros k�zep�n tal�ltunk egy kutat, amelyb�l �ppen akkor h�zott foly�kony �zemanyagot egy ember. Odament�nk hozz�, �s nem hagytuk elszaladni. R�besz�lt�k, h�zzon nek�nk is n�h�ny ed�nnyel, illend�k�ppen megfizetj�k. Var megmutatta neki a legkisebb mesters�ges gy�m�ntot, mire az ember olyan sebesen kezdte h�zni az �zemanyagot, hogy majd belegebedt. Felh�zott vagy t�z ed�nnyel, hossz� nyak� ed�nyekbe t�lt�tte, �s az eg�szet nek�nk adta. �vatosan elvette Var tenyer�b�l a gy�m�ntot, meghajolt, �s nagy r�h�gve elfutott.
Intettem az embereimnek, hogy minden p�r vegyen a v�ll�ra egy-egy ed�nyt, �s induljon vissza a barlanghoz. Igen �m, de ahogy v�llukra vett�k az ed�nyeket, az egyik s�t�t h�zb�l kirohant egy fick� nagy �b�gat�s k�zepette, hogy mit gondolunk, adjuk vissza az ed�nyeit, mert ez mind az �v�; aki eladta, az csirkefog� volt, valami Naszreddin hodzsa, �s nem volt joga hozz�, hogy m�s tulajdon�t eladja. Hogy meg�sszuk a balh�t, Var neki is adott a gy�m�ntok k�z�l egyet, s most m�r mindenki megel�ged�s�re folytathattuk az utunkat a barlang fel�.
A barlang bej�rat�n�l a n�prajzkutat� �llt leszegett fejjel, meglehet�sen b�natosan. Ruh�ja cafatokban l�gott a test�r�l, ak�rcsak a k�t biztons�gi embernek. S�t k�z�l�k az egyik a p�lmaf�k alatt aludt, �s olyan rettenetes horkol�st csapott, hogy tal�n eg�szen a v�rosig elhallatszott.
Var nem akart hinni a szem�nek meg a f�l�nek, amikor a n�prajzkutat� elmes�lte, mi t�rt�nt vel�k. Annak rendje �s m�dja szerint bes�t�ltak a v�rosba, igyekezve, hogy min�l kevesebb felt�n�st keltsenek. Csakhogy ugyan�gy j�rtak, mint mi. A nap hat�s�ra elkezdett olvadni a test�k, s a kutat� r�j�tt, hogy p�tolni kell az �zemanyaghi�nyt. Addig-addig kutattak k�rbe-k�rbe, am�g v�gre tal�ltak egy helyet, ahol �zemanyagot m�rtek. Csakhogy nem feh�r sz�n�t, mint amilyen a mi ed�nyeinkben volt, hanem pirosat. A kutat�, felv�rtezve a helyi szok�sok ismeret�vel, tudta, hogy itt minden�rt fizetni kell, ez�rt adott annak, aki az �zemanyagot kiszolg�ltatta, egy mesters�ges gy�m�ntot. S alighanem itt t�rt�nt a baj.
A t�lt��llom�s vezet�je felrikkantott �r�m�ben, �s olyan sok ed�ny �zemanyagot hordott el�j�k, hogy nem is tudt�k h�rman magukba �nteni. Igyekeztek nagyon, de m�g �gy sem tudt�k mindet elfogyasztani, hogy n�h�nyan az �llom�son tart�zkod�k k�z�l seg�tettek nekik. Egyszerre azt�n azt vett�k �szre, hogy a m�rt�ktelen�l fogyasztott �zemanyagt�l egyens�lyi zavaraik t�madnak, az egyik biztons�gi ember pedig �sszeverekedett az egyre nagyobb t�megben k�r�j�k gy�l� helyi lakosokkal. A n�prajzkutat� csak arra eml�kezett, hogy �t is �tni kezdt�k, s eg�szen addig �t�tt�k, am�g csak a t�lt��llom�s vezet�je ki nem cib�lta mindh�rmukat a s�t�t �jszak�ba. Nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt r�tal�lniuk a barlangra, mert v�gtagjaik sem �gy m�k�dtek, ahogy kellett volna. � maga p�ld�ul gyakran orra esett, a biztons�gi ember pedig nekiment egy p�lmafa t�rzs�nek, �s bet�rte a fej�t.
Var int�s�re a doktor megvizsg�lta �ket, majd fejcs�v�lva kijelentette, hogy alighanem valamilyen narkotikum hat�sa alatt �llnak. Rem�lhet�leg a hat�s pihen�ssel elm�lik. Kinyitottuk a barlang ajtaj�t - azt ugyanis nem mondtam, hogy az �zemanyag fogyaszt�sa k�vetkezt�ben azok h�rman a hangsork�dot t�k�letesen elfelejtett�k -, s behurcoltuk �ket a barlangba, ahol olyan horkol�sba kezdtek, hogy zengett az eg�sz hegy.
A doki megvizsg�lta a mi �zemanyagunkat, de nem tudott kimutatni benne semmit, ami nark�ra utalt volna. Arr�l nem is besz�lve, hogy mi m�r a v�rosban is fogyasztottunk bel�le, de egyik�nk�n sem jelentkeztek olyasf�le t�netek, mint a n�prajzkutat� kis csapat�n.
�gy t�nt, minden rendben van, �s folytathatjuk a munk�nkat, amikor vill�mk�nt csapott r�nk a baj. M�ghozz� olyan hatalmas erej� �s f�rge vill�mk�nt, amilyet csak a Q-14-es objektumon l�ttam, azt is csak a kabin ablak�n �t.
�ppen az ir�ny�t�szerkezettel vacakoltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy Dema ord�t, mintha valami baja esett volna, �s r�videsen Var is vony�tani kezdett. Kiugrottam a vezet�f�lk�b�l, �s fel�j�k rohantam. El�g s�t�t volt idebenn, csak a nyitott kabinajt�kon kisziv�rg� f�ny vil�g�totta meg a barlangot.
T�tov�ztam, hogy merre keressem �ket, amikor hirtelen felbukkantak el�ttem. Dema �s Var arca feh�r volt, mint a j�rg�nyunk bels� bor�t�sa. �reztem, hogy valami �sszeszor�tja a torkom, de igyekeztem nyugalmat er�ltetni magamra. Ha �n is elvesz�tem a fejem, mi lesz vel�nk . . .
Cs�p�re tettem a kezem - ezt a testhelyzetet k�l�n�sk�ppen megkedveltem �j form�mban -, s megnyugtat�an r�juk ord�tottam:
- Mi a fene t�rt�nt m�r megint?! Ha ennyire ord�toztok...
Dema eg�szen tiszteletlen�l f�lbeszak�tott:
- Uram... nagy baj van. �ri�si baj... �rthetetlen baj.
- Hogyhogy? - meredtem r�juk magam is megszeppenve.
- Valaki... - motyogta Dema - valaki idebenn j�rt, m�g mi odakinn...
�reztem, hogy sz�d�lni kezdek, mintha �n is ittam volna a piros sz�n� �zemanyagb�l.
- Ez lehetetlen - motyogtam. - Egyszer�en lehetetlen. A hangsork�dot... rajtunk... k�v�l senki...
Var is cs�p�re tette a kez�t, �s szemben�zett velem.
- Pedig bej�tt valaki. Eg�szen biztosan bej�tt.
- Honnan tudj�tok?
Dema m�r csak zokogni tudott.
- Elloptak egy csom� mindent. A mesters�ges gy�m�ntok k�z�l k�t zs�kkal.
- Egye meg a fene! - nyugtattam �ket minden meggy�z�d�s n�lk�l. - Csin�lunk majd m�sikat helyett�k.
- Ez m�g mind semmi - ny�gte Dema. - De elloptak t�bb zs�k tranzisztort is... �s... a parabola�vegb�l is.
- Nagy feh�r gubu!
- M�g nincs v�ge - mondta Var, �s megsemmis�t� pillant�st vetett Dem�ra. - Azt mondja, hogy megf�jt�k az �ri�s, b�tyk�s parabolatranzisztort is.
Megfordult el�ttem a vil�g.
- A b�tyk�s tranzisztort?
- Azt.
- De h�t akkor...
- N�lk�l�k nem tudjuk �zembe helyezni a parabolat�kr�t. An�lk�l pedig fuccs az Inv�zi�nak!
Felemeltem a kezem, �s megpr�b�ltam gondolkodni.
- Megvizsg�lt�tok az ajt�t?
- M�g nem, de...
- Gyer�nk!
Ekkor m�r valamennyi�nk kez�ben ott csillogott a sug�rvet�, csak a n�prajzkutat� �s a k�t biztons�gi ember aludt eget ver� hortyog�ssal.
Az ajt�n nem tal�ltunk k�ls�relmi nyomokat. Var, mint igazi biztons�gi tiszt, el�sz�r a saj�t embereit vette gyan�ba, hiszen azt tanulta, hogy az ellens�get els�sorban saj�t sorainkban kell keresni. Csakhogy mindenki, azt a h�rmat kiv�ve, t�k�letes alibivel rendelkezett. V�gig egy�tt voltunk mind a harminchet�n.
Eg�sz �jjel nem j�tt �lom a szememre, �s alighanem a t�bbieknek sem. Mind a negyvenen citr�tb�ny�ban fejezz�k be az �let�nket, ha nem siker�l teljes�ten�nk a feladatot. J�s�gos, nagy feh�r gubu!
Reggel kihallgattuk a m�g mindig k�tyagos n�prajzkutat�t. Esk�d�z�tt, ak�rcsak a k�t biztons�gi ember, hogy �k bizony nem j�ttek vissza a barlanghoz, �s nem vittek el semmit. K�l�nben az �zemanyag hat�s�ra a k�dot is elfelejtett�k. R�ad�sul, hogy a fen�be vihettek volna el h�rman h�t zs�k cuccot?
Var is �s �n is bel�ttuk, hogy m�sutt kell kereskedn�nk. M�r-m�r �jabb utas�t�sokat adtam ki, amikor a n�prajzkutat� szemles�tve bevallotta, hogy az�rt valami diszn�s�got m�giscsak csin�lt. No nem, nem a lop�ssal kapcsolatban. Enged�ly�nk ellen�re mag�val vitte a teleh�v�j�t, hogy vesz�ly eset�n kapcsolatba l�phessen vel�nk. S vereked�s k�zben, a v�rosi t�lt��llom�son elvesz�tette. Vagy ellopt�k t�le: egyre megy.
Var tenyer�be temette a fej�t, �n is az eny�met. Azt�n mindketten egyszerre j�tt�nk r� a megold�sra. Nem t�rt�nhetett m�sk�nt, mint hogy valaki elrejt�z�tt a p�lm�k k�z�tt, kilesett benn�nket, megtanulta a k�dot, megv�rta, am�g elmegy�nk, azt�n munk�hoz l�tott. Alkalmazta a k�dot, mire a barlang ajtaja kiny�lott. A fick� �tkutatta a barlangot - nyilv�n valami sz�ll�t�eszk�z is volt vele, tal�n a p�pos �llatok k�z�l n�h�ny, vagy a hossz� f�l�ek k�z�l -, �s megrakta sz�ll�t�eszk�zeit a cuccainkkal.
- A gy�m�ntot m�g csak �rtem - kesergett Var. - De mi a fen�nek kellett neki n�gy zs�k tranzisztor?
- Alighanem az�rt - mondta Dema -, mert mindegyik�kh�z egy krist�ly van er�s�tve. �ppen �gy csillog, mintha gy�m�nt lenne.
- Ez�rt f�jta meg a b�tyk�s tranzisztort is - mondtam a helyzet magaslat�ra emelkedve. - Akkora krist�lyok vannak rajta, mint az �kl�m, �s legal�bb t�z.
- Tizenkett� - mondta Dema.
- Ann�l ink�bb. Most csup�n az a k�rd�s, hogy mit tegy�nk?
- Azonnal meg kell v�ltoztatni a k�dot! - heveskedett Var.
Elgondolkoztam, majd megr�ztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy helyes lenne. Pr�b�ljuk meg elkapni a fick�t. Ha megfogtuk, visszaszerezhetj�k t�le a tranzisztorokat is �s a b�tyk�s �ri�st is. M�sk�l�nben...
Megborzongatott benn�nket a f�lelem, hogy miattunk megy fuccsba az Inv�zi�, �s b�ntet�sk�ppen mehet�nk a Tejmurra citr�tot b�ny�szni, mint a k�z�ns�ges b�n�z�k. Mind a negyvenen. Mint negyven rabl�.
K�t napig a bokrok k�z�tt �s a p�lmaf�k t�v�ben rejt�zk�dt�nk, �s v�rtunk a j� szerencs�t. �zemanyag-felv�tel�nket messzemen�kig korl�toztuk, hiszen nem mer�szkedhett�nk be a v�rosba. Att�l tartottunk, hogy megjelen�s�nkkel esetleg elriasztjuk a tettest.
A harmadik napon v�gre siker koron�zta v�rakoz�sunkat. A Nap lesz�llt, s a Hold felj�tt az �gre, amikor a v�ros fel�l a hossz� f�l� �llatok jellegzetes �s nem kev�sb� visszatasz�t� ord�t�sa hallatszott, n�mi nyugtalan emberi ki�ltoz�ssal vegy�tve. Ha lehet, m�g m�lyebben s�llyedt�nk a bokrok k�z�, �s v�rtunk.
Nemsok�ra ki is bukkant a f�lhom�lyb�l, k�zvetlen�l az orrunk el�tt egy f�rfi, n�h�ny hossz� f�l�t hajtva maga el�tt. Egyik�k h�t�n ott voltak az eltulajdon�tott zs�kok csom�ba k�tve, m�g a lelt�ri b�lyegz� is l�tszott az oldalukon. Var a sug�rvet�je ut�n kapkodott, alig tudtam lefogni a kez�t.
Ami ezut�n k�vetkezett, �lmomban se j�jj�n el�. Ha m�s mes�ln�, aligha hinn�m el. Harminckilenc szavahihet� t�rsam azonban a tan�m r�, hogy mindez megt�rt�nt.
A fick� megveregette a hossz� f�l�k h�t�t, azt�n az egyre er�s�d� holdf�nyben a barlangunkat rejt� sziklafal fel� fordult, �s elrikkantotta mag�t:
- T�RULJ, SZEZ�M!
S az ajt�, mintha csak mi ejtett�k volna ki a k�dhangsort, engedelmeskedett a szav�nak. Az �rz�kel� �rz�kelte a hangokat, az ajt� pedig kiny�lott Ennyi volt az eg�sz.
A fick� k�r�lk�mlelt, majd amikor nem l�tott semmi gyan�sat, lekapta a zs�kokat a hossz� f�l� h�t�r�l, �s bel�pett a ny�l�son.
Ekkor t�rt�nt a baj. A feld�h�d�tt �s idegei felett uralm�t veszt� Var kiugrott a tiszt�sra, �s az �rz�kel� fel� ki�ltotta:
- �-U-E-�!
Mire az ajt� term�szetesen becsuk�dott. Legsz�vesebben a k�p�re m�sztam volna, de m�r nem tehettem semmit. K�l�nben meg �n is hib�s voltam, hogy nem �gyeltem jobban r�.
Kezembe vettem a sug�rvet�t, �s v�rtam, hogy a fick� bentr�l kinyissa az ajt�t, �s elkaphassuk. V�rtunk, v�rtunk, mind a negyvenen, de nem t�rt�nt semmi. A hossz� f�l�ek nyugtalanul pislantgattak r�nk, s egyik�k ord�tani kezdett.
Nem volt mit tenni, �n is szembe�lltam az �rz�kel�vel, �s elism�teltem a hangsort. Az ajt� f�lrecs�szott, m�ris ott s�t�tlett el�tt�nk rejtekhely�nk ny�l�sa. S valami feh�rs�g, �ppen csak a k�sz�b�n t�l.
Amikor egyetlen ugr�ssal a k�sz�bn�l termettem, azonnal l�ttam, hogy trag�dia t�rt�nt. A fick� a f�ld�n hevert v�rbe fagyva, s amikor f�l�je hajoltam, alig volt m�r benne �let. Varra n�ztem szemreh�ny�n, � pedig les�t�tte a szem�t. Az t�rt�nt, hogy t�ls�gosan kor�n z�rta be az ajt�t, �s a fick�t odacs�pt�k az ajt�sz�rnyak. L�ttam, hogy nehezen l�legzik, �s r�videsen meghal.
Var s�padtan �llt mellettem, kez�ben a sug�rvet�vel. Tudta, hogy odahaza ezerszeresen is sz�mot kell adnia tett�r�l. Hiszen meg�lt egy �l�l�nyt, s�lyosan megs�rtve ezzel a t�rv�nyt.
A haldokl� f�l� hajoltam, aki v�gre kinyitotta a szem�t, �s agg�dva pillantott r�m. Igyekeztem bar�ts�gos arcot v�gni, �s valami olyasmit motyoghattam, hogy nyugodjon meg, megmentj�k az �let�t, persze nem mondtam komolyan, hiszen akkor m�r a doki is mellett�nk �llt, �s rem�nyvesztetten cs�v�lgatta a fej�t. Mondom, a tolvaj f�l� hajoltam, �s bar�ts�gos mosollyal megk�rdeztem t�le, hogy honnan tudta a k�dot. L�ttam rajta, nem �rti a szavam, ez�rt lassan, figyelmesen ejtve minden sz�t, m�g egyszer megk�rdeztem, hogy hogyan j�tt r�, mivel kell kinyitni az ajt�t, �s honnan tudta, mi van odabenn.
Csak n�zett r�m sz�tlanul, majd lassan megmozdult az ajka.
- Az... �cs�m... - suttogta, azt�n f�lrebillent a feje, �s meghalt.
Gy�szos k�ppel �lltunk felette, �s nem is tudtam hirtelen, kit sajn�ljunk jobban; �t vagy magunkat. Mindenesetre kih�ztuk a barlangb�l, g�dr�t �stunk, �s j� m�lyen eltemett�k.
A temet�s ut�n tan�cskoz�sra gy�lt�nk �ssze, amelyen �n eln�k�ltem. Var ugyan k�zvetlen�l mellettem �lt a f�ld�n, de nem tett k�s�rletet, hogy �tvegye az ir�ny�t�st. �rezte, hogy az ut�n a hiba ut�n, amit elk�vetett, jobb, ha egy id�re megh�zza mag�t.
A t�rt�ntekb�l �s a haldokl� szavaib�l a k�vetkez�ket sz�rtem le. A halottnak van valahol, feltehet�en a v�rosban, egy �ccse, aki a titok birtok�ba jutott. Minden bizonnyal �gy, hogy meglesett benn�nket. Tal�n �ppen akkor, amikor a tranzisztorokat cipelt�k ki-be. Nyilv�n azt hitte, hogy rabl�k vagyunk, akik egy barlangban t�rolj�k kincseiket. Amikor azt�n valamelyik�nk becsukta a barlangot, val�sz�n�leg akkor, amikor elindultunk foly�kony �zemanyag�rt, megtanulta a k�dot, hiszen egy�ltal�n nem bonyolult.
A kommand� n�m�n hallgatta fejteget�semet, �s �gy t�nt, egyet�rtenek velem: val�ban �gy t�rt�nhetett a dolog.
A doki megvakarta a feje b�bj�t, �s hozz�m fordult.
- Csak azt nem �rtem, hogy... V�g�l is mi a fene az a szez�m?
- Mag.
- Mag?
- Egy n�v�nynek a magja. Benne van a sz�t�rban.
- Na igen. A nyelvtud�som egy kiss� hi�nyos - mondta elv�r�s�dve a doktor.
- Figyeljetek ide! - magyar�ztam. - A fick� a bokrok k�zt lapult, �s meghallotta, amint valamelyik�nk kiejtette a sz�j�n a hangsort. S hogy megjegyezze, �ltala ismert szavakat kellett behelyettes�tenie, olyanokat, amelyek tartalmazz�k a hangsort. �-U-E-� annyi, mint T�RULJ, SZEZ�M. Vil�gos?
- Vil�gos - mondta a doktor. - Ez�rt nincs a k�t sz�nak �gy egy�tt sok �rtelme.
- Ez�rt - b�lintottam. - A mi �rz�kel�nket viszont t�k�letesen megt�vesztette vele.
Ekkora m�r Var is mag�hoz t�rt, �s igyekezett valamit visszanyerni elhullajtott tekint�ly�b�l.
- J�, a magyar�zat elfogadhat�. Ez azonban csak az �gy egyik r�sze. A m�sik az, hogy hogyan tov�bb? A tranzisztorokat is �s az �ri�si b�tyk�st is vissza kell szerezn�nk!
- Vissza is szerezz�k - mondtam. - A fick�, azaz, a szerencs�tlen halott - jav�tottam ki magam -, azt suttogta hal�la el�tt, hogy az �ccse tud valamit. Arra gyanakszom, hogy az �ccse lesett ki benn�nket. Azt�n � mondta el neki, m�rmint a halottnak - tettem hozz�.
- �s hogy h�vj�k az �ccs�t, valamint hol lakik? - k�rdezte leplezetlen g�nnyal Var.
Ez volt az, amit �n sem tudtam.
- Nem is lesz k�nny� megtudni - mondta a doktor, mintha egyenesen a gondolataimban olvasott volna. - M�gsem mehet�nk be a v�rosba, hogy kiny�rtunk egy embert, m�r el is temett�k, ki a testv�re?
- M�g ki�shatjuk - kock�ztatta meg valaki.
- Nem kell ki�sni - mondtam. - Van egy tervem. Mit gondoltok, mit csin�l az illet�, m�rmint a tolvaj a cuccainkkal?
- Azt nem tudom, csak azt, hogy �n mit csin�lok �vele, ha elkapom! - fenyeget�z�tt Var.
- Kezdem m�r �rteni! - csillant fel a doktor szeme, aki nyelvtud�sbeli hi�nyoss�gai ellen�re sem volt ostoba. - A gy�m�ntok�rt felt�tlen�l v�s�rolni fog!
- Ez az! - mondtam. - �gy lehet elkapni! A fick� nyilv�n k�ltekezni kezd, ahogy ez m�r lenni szokott. �j h�zat vesz mag�nak, a feles�g�nek bund�t...
- Ebben a d�g melegben? - k�rdezte valaki hitetlenkedve.
- Csak a p�lda kedv��rt mondtam - helyesb�tettem -, ha nem azt, akkor valami m�st. Esetleg hossz� f�l� vagy p�pos �llatokat. �rtitek m�r? Meg kell tudnunk, ki az, aki egyik napr�l a m�sikra meggazdagodott a v�rosban.
Nagyj�b�l mindenki egyet�rtett az elm�letemmel. M�sodik napirendi pontk�nt a n�prajzkutat� elhagyott videokommunik�tor�nak a k�rd�s�t t�rgyaltuk meg. Arra a meg�llap�t�sra jutottunk, hogy a v�rosba k�ldend� nyomoz�k ez ut�n is �rdekl�dni fognak, b�r k�ts�gtelen, hogy a kommunik�tornak sokkal nehezebb lesz a nyom�ra bukkannunk, mint a tranzisztoroknak. Persze csak abban az esetben, ha a megtal�l� nem nyomkodja �sszevissza az oldal�n l�v� gombokat, mert akkor...
Ez ut�bbi lehet�s�gre igyekeztem nem gondolni.
N�h�ny perc alatt �ssze�ll�tottam a kommand�t, s �l�re Tedut, egy igen �gyes �s talpraesett biztons�gi embert neveztem ki. Megb�ztam �ket, hogy azonnal induljanak, s a v�r�s folyad�k t�lt��llom�s�n diszkr�ten �rdekl�djenek a tettesek ut�n.
Hosszasan �s nyugtalanul n�ztem ut�nuk, amikor kifordultak a v�rosba vezet� �tra. L�baik nyom�n k�nny� porfelh�k sz�lltak a magasba, ahol m�r ott ragyogott az eg�sz galaktika.
K�zte a Tejmur is, ahol a citr�tb�ny�k vannak.
Reggelig v�rtunk, an�lk�l hogy �lom j�tt volna a szem�nkre. S csak amikor a hajnal els� sugarai felragyogtak a horizonton, mer�lt�nk k�nny� �lomba. �ppen csak annyira, hogy a kommand� k�zeled�s�re azonnal felriadjunk.
Tedu �s a m�sik n�gy alig-alig vonszolta mag�t: karik�s szem�k�n l�tszott, hogy nemcsak dolgoztak, hanem a t�lt��llom�son piros �zemanyagot - bort - is d�nt�ttek magukba. Tedu ugyan k�s�rletet tett, hogy besz�ljen, szavai azonban olyan zavarosak �s f�s�letlenek voltak, hogy jobbnak l�ttam megszak�tani a besz�lget�st, �s aludni k�ldtem �ket.
N�h�ny perc m�lva hangos hortyog�s verte fel a k�rny�k csendj�t.
K�s� d�lut�nra j�rt az id�, mire kialudtak magukat. Tedu bocs�natot k�rt, hogy kiss� sokat t�lt�ttek magukba a piros folyad�kb�l, de m�sk�ppen nem ment az inform�ci�szerz�s. Hol �k itattak m�sokat, hol m�sok �ket. S t�lt�s k�zben megtudtak egyet s m�st.
Fesz�lten figyelt�k minden szav�t, k�l�n�sen Var.
Tedu elmondta, hogy �l a v�rosban egy fick�, aki egyik napr�l a m�sikra meggazdagodott. Saj�t szavai szerint egy dzsinn aj�nd�kozta meg, t�le nyerte a gazdags�g�t. Mindenesetre minden�tt gy�m�nttal fizet, s�t olyan k�l�n�s feh�r gy�m�ntokat is mutatott, amilyeneket m�g nem l�tott arrafel� senki.
- A tranzisztorkrist�lyok! - ugrott fel Var.
- �gy n�z ki a dolog - mondta Tedu. - Ez a fick� a tegnapi napon vett mag�nak egy karav�nszer�jt.
- Az meg mi a fene?
Mivel egyik�nk sem tudta, a doki bement a barlangba, �s megn�zte az �rtelmez� sz�t�rt. Kider�lt, hogy olyan hely, ahol utaz�k h�zz�k meg magukat n�h�ny �jszak�ra, hossz� f�l� �s p�pos �llataikkal egy�tt.
- Azonk�v�l... azt is besz�lik, hogy ennek a fick�nak tegnap elt�nt a b�tyja, aki k�l�nben gazdag ember volt. A feles�ge l�t-fut, �b�gat �s keresi. Senki nem tudja, hol lehet...
Var lehajtotta a fej�t, �s hallgatott.
- Hogy h�vj�k a fick�t, aki megvette a karav�nszer�jt? - k�rdeztem.
- Valami Ali Bab�nak - mondta Tedu. - H�lye egy n�v, nem?
Nem �hajtottam n�vtudom�nyi vit�ba keveredni, ink�bb hallgattam, �s azon t�rtem a fejem, hogyan tudn�nk ett�l az Ali Bab�t�l visszaszerezni a tranzisztorokat.
- Azt�n, sajnos, van m�g valami m�s is - mondta szomork�s�n Tedu.
- �spedig?
- Van egy m�sik fick� is...
- Mif�le fick�?
- �gy h�vj�k, hogy Aladdin.
- Na �s? � is tud a barlangunkr�l?
- Nem hiszem. Ali Baba a b�tyj�n �s esetleg a feles�g�n k�v�l nem mondta el senkinek.
- H�t akkor?
- Az a h�r j�rja, hogy ennek az Aladdinnak van egy csodal�mp�ja.
- L�mp�ja?
- Egy l�mpaf�le. Valahol tal�lta. Ha megd�rzs�li az oldal�t, megjelenik egy �ri�si dzsinn, �s besz�l hozz� �s mindenkihez, aki a k�zel�kben van. Azt mondj�k, egy kos�r p�nzt keresett m�r azzal, hogy j�rja a v�rost, �s az utcasarkokon f�nek-f�nak mutogatja a dzsinnt.
- Nagy feh�r gubu! - t�rtem ki. - A videokommunik�tor!
- Ez az - b�lintott Tedu szomor�an. - Erre gyanakodtam �n is.
- Vissza kell szerezn�nk, ak�rcsak a tranzisztorokat! Hol lakik ez a fick�?
- B�rki megmutathatja - mondta Tedu. - Van valami �tleted?
�szint�n sz�lva m�g nem alakult ki eg�szen a fejemben a hadm�velet terve, de m�r kapisk�ltam valamit. Ha ez az Ali Baba vett mag�nak egy karav�nszer�jt, akkor...
- Megvan! - csaptam a homlokomra. - Kell szerezn�nk egy karav�nra val� p�pos �llatot.
- Elmegyek �s veszek - emelkedett fel Var.
- Nem! - intettem le. - Venni semmik�ppen sem vehet�nk, �gy is h�re terjedhet, hogy n�h�ny ismeretlen minden�rt gy�m�nttal fizet. El�bb-ut�bb felkeltj�k a k�v�ncsis�gukat, �s nyomunkban lesz az eg�sz v�ros.
- H�t akkor?
- Lopunk egy karav�nra val� p�post.
Valamennyien elh�lve b�multak r�m.
- Lopni? - suttogta a doki. - De hiszen ez ellentmond a t�rv�nynek.
- A sz�ks�g t�rv�nyt bont - mondtam, nem mindennapi meggy�z� er�vel. - Az emberek im�dnak lopni. Fel sem t�nik, ha megf�junk egy karav�nra val� p�post. Legfeljebb azt hiszik, hogy rabl�k vagyunk. A negyven rabl�!
A n�prajzkutat� lehajtotta a fej�t.
- Nagy feh�r gubu! Mibe keveredtem!
Persze mondhattam volna neki, hogy csak lassan a gubuz�ssal, hiszen � is benne van nyakig a pocsoly�ban, de j� vezet�h�z ill�en hallgattam. Minek tet�zni a bajt veszeked�ssel, amikor �gysem seg�t semmit.
Ism�t kialak�tottam k�t kommand�t: az egyiket magam vezettem, a m�sikat Varra b�ztam. F�l d�lut�nt k�t�lvagdos�ssal t�lt�tt�nk, hogy tudjuk a p�posokat mivel vezetni. A doki elk�sz�tette a k�b�t�szer-l�ved�keket, ha sz�ks�g lenne r�juk, megt�lt�tt�k a pisztolyokat, �s ahogy lesz�llt az �jszaka, �tnak indultunk. P�pos �llatokat lopni. Mind a negyvenen.
B�r a lop�s szigor�an tiltva van a galaktika univerz�lis b�ntet� t�rv�nyk�nyv�ben, �s gyakorlatunk sem volt benne valami sok, m�gis r�vid id� alatt �sszeszedt�k az �llatokat. M�g a doktor altat�l�ved�keire sem volt sz�ks�g. A karav�nt k�s�r� emberek ugyanis a t�lt��llom�son szorongtak, m�g a p�posok az el�j�k vetett f�vet nyammogva, �rv�n hever�sztek a szer�jok udvarain. A Hold az �gen ragyogott, �s a t�j�k hasonlatos volt az otthoniakhoz. Azzal a kiv�tellel persze, hogy itt csak egyetlen Hold ragyogott az �gen.
Vontat�k�t�lre vett�k a p�posokat, �s megpr�b�ltuk a barlanghoz hajtani �ket, ami nem kis vesz�ds�get okozott valamennyi�nknek. Senkit ne t�vesszen meg a p�pos �llatok j�mbor, m�r-m�r ostob�nak t�n� k�pe. R�d vigyorognak, �s amikor visszanevetsz r�juk, lek�pnek vagy bel�d r�gnak. Tipikusan erre a bolyg�ra val� teremtm�nyek.
Tervemnek megfelel�en olyasforma ed�nyeket is loptunk, amilyenekben a vizet - a feh�r sz�n�, foly�kony �zemanyagot - sz�ll�tj�k az emberek. Var, mit tagadjam, kit�n�en l�tta el a feladat�t. Amikorra mi megf�jtuk a p�posokat, �ppen k�sz lett az ed�nyek �sszeszed�s�vel. Annyit gy�jt�tt �ssze, amennyi a terv�nkh�z kellett. Pontosan harminckilencet.
M�r-m�r indultunk volna visszafel�, amikor v�rfagyaszt� kalandban volt r�sz�nk. Azzal kezd�d�tt, hogy a holdf�nyes, csendes utc�k alighanem elaltatt�k az �bers�g�nket, �s m�sra sem figyelt�nk, mint arra, hogy a p�posok meg ne r�gjanak benn�nket, �s hogy �ssze ne t�rj�k valahogyan a kors�ed�nyeket, �gy t�rt�nhetett, hogy a v�ros k�zepe t�j�n vigy�zatlanul belefutottunk egy �ri�si embert�megbe. Mintha a v�ros minden lak�ja ott tolongott volna a f�t�ren; asszonyok, gyerekek, egym�s hegyen-h�t�n.
Megtorpantunk, �s m�r-m�r parancsot adtam volna a csendes menek�l�sre, amikor �szrevettem, hogy a lakosok �gyet sem vetnek r�nk. Minden figyelm�kkel egy f�rfi fel� fordultak, aki a k�r k�zep�n �llt, �s tele sz�jjal magyar�zott. Mivel valamennyien �rtett�k az ideval�siak nyelv�t, hamarosan �sszeszorult a torkunk a r�m�lett�l. M�g szerencse, hogy senki sem sz�l�tott meg benn�nket.
Az embergy�r� k�zep�n �ll� f�rfi egy fekete, hossz�k�s t�rgyat szorongatott a kez�ben, amir�l els� pillant�sra kider�lt, hogy nem m�s, mint a n�prajzkutat� elvesz�tett telekommunik�tora.
A f�rfi felemelte a telekommunik�tort, �s felmutatta, hogy mindenki j�l l�thassa.
- Itt van a csodal�mpa a kezemben, emberek! �n mondom nektek, akit valamennyien ismertek, �n, Aladdin! A dzsinnek maguk aj�nd�kozt�k nekem, hogy mutassam meg az arcukat nektek. Rettenetesen rond�k, de nem �rthatnak nek�nk! Salamon kir�ly, a szellemek ura pecs�tet helyezett r�juk, �s am�g a pecs�t rajtuk van, �rtalmatlanok. Egy tall�r, emberek, �s megmutatom nektek a legsz�rny�bb m�ridot, akit valaha is a h�t�n hordott a f�ld. Csak egy tall�r, emberek!
Az emberek l�kd�s�dtek, morogtak, azt�n innen is, onnan is kiny�lott egy k�z, �s cseng� f�mp�nzt ejtett Aladdin mell�, a f�ldre helyezett turb�nba. N�h�ny szempillant�s alatt eg�szen csinos kis kupac emelkedett a turb�n k�zep�n.
Ekkor az a szem�rmetlen fick� �szrevett benn�nket, �s turb�nj�t felemelve eg�szen a k�zel�nkbe j�tt.
- H�t ti?! - rivallt r�nk. - Akarj�tok l�tni a m�ridot? A t�bbiekre n�ztem, �s b�lintottam.
- Akkor fizess!
Int�semre Var a zseb�be ny�lt, �s egy eg�szen kicsike gy�m�ntot tett a fick� kez�be. Aladdinnak kikerekedett a szeme, azt�n vill�mgyorsan zseb�be s�llyesztette a dr�gak�vet.
- L�ss�tok a m�ridot!
Ezzel visszal�pett a k�r k�zep�re, �s magasba emelte a telekommunik�tort. Ruhaujj�val megd�rzs�lte az oldal�t, amit�l a kommunik�tor begerjedt.
Itt r�vid id�re f�lbe kell szak�tanom elbesz�l�semet, �s elmondani, hogy nyilv�n az es�s vagy a gondatlan b�n�sm�d k�vetkezt�ben a kommunik�tor bizonyos egys�gei kilazultak, z�rlatok keletkeztek benne, �s a d�rzs�l�s nyom�n fell�p� d�rzselektromoss�g m�k�d�sbe hozta a k�sz�l�ket. M�k�d�tt is, eg�szen addig, ameddig az elektromoss�g hat�sa el nem m�lt.
Ami ezut�n k�vetkezett, �szinte r�m�lettel t�lt�tt el benn�nket. A kommunik�tor vil�g�tani kezdett, �s mivel eredetileg maximumra volt �ll�tva a v�tel, minden, ami megjelent a k�zel�ben, az eredetinek t�zszeres�re n�tt. J�s�gos, nagy feh�r gubu!
Mondom, a k�sz�l�k felvillant, azt�n a t�r k�zep�n, eredetij�nek t�zszeres�re n�ve, megjelent Ruva, a K�zponti Kommunik�ci�s Szolg�lat �gyeletes�nek az alakja. Elk�nzott arccal meredt a semmibe, �s eg�sz holografikus l�ny�b�l csak �gy sug�rzott a szenved�s.
A t�meg felmordult �s h�trah�k�lt. Legsz�vesebben kereket oldottak volna, ha nem sajn�lj�k a p�nz�ket. De sajn�lt�k; ha m�r fizettek �rte, v�gig is akart�k n�zni a cirkuszt.
Ruva, mondom, a semmibe meredt, �s csak most figyeltem fel r�, hogy h�l�ruh�ban van, ami annyit jelentett, hogy �jnek �vadj�n �rte a h�v�s. Nem is csod�lkoztam, hogy nem besz�lt valami sz�pen a h�v�val.
- H�t van neked lelked, te vadbarom?! - hallottam felh�borodott hangj�t. Ellent�tben a t�ren csod�lkoz�kkal, �n �rtettem is, hogy mit mond. - Legal�bb a h�v�jeledet mondd be, te idi�ta! Nem l�tod, hogy ingben-gaty�ban vagyok? Mi a fen�t akarsz m�r megint?
- A marid! �nekel a marid! - z�gott a t�meg.
- Elegem van bel�led, �s �gy feljelentelek a Tan�csn�l, mint a sicc! - m�ltatlankodott a felh�borodott �gyeletes. - Te piszok kommunik�torbety�r! M�r a harmadik �jszak�mat teszed t�nkre, te diszn�! Hogy d�lj�n r�d a galaktika!
Varra n�ztem, � meg vissza r�m. Ha nem lett volna tragikus a helyzet, j�t nevett�nk volna a felh�borodott �gyeletesen.
Ruva m�g t�togott egy darabig, �s �kleit r�zta, a hangja azonban m�r nem sz�r�d�tt �t a v�gtelen t�ren. A d�rzselektromoss�g hat�sa kezdett elm�lni, �s a hologram is egyre hom�lyosodott.
Amikor v�gleg elt�nt, Aladdin meghajolt, �s mint egy nagynev� sz�n�sz, bezsebelte a tapsvihart �s a turb�nnyi p�nzt. A tall�rokat zsebre rakta, a turb�nt pedig feltette a fej�re.
- Holnap este ugyanitt leszek a csodal�mp�ssal - mondta, �s kattanja al� rejtette a kommunik�tort. - Ha �rdekel benneteket a marid, gyertek �jra ide ti is! Csak egyetlen tall�r, �s megcsod�lhatj�tok a m�ridot! Gyertek, gyertek!
Nyomott hangulatban hajtottuk a p�posokat a barlanghoz. Ruva megjelen�se honv�ggyal t�lt�tt el benn�nket, m�r csak az�rt is, mert valahogy nem tudtuk feltal�lni magunkat ezen a szerencs�tlen objektumon. Ak�rmibe is fogtunk eddig, kiv�tel n�lk�l balul �t�tt ki...
Megh�nytuk-vetett�k a tervemet, �s a k�vetkez�k�ppen d�nt�tt�nk: �n magam leszek a karav�n vezet�je �s hajt�ja egy szem�lyben. Majd csak elboldogulok a p�posokkal �s a hossz� f�l�ekkel, amiket a halott hagyott h�tra. A t�bbiek beleb�jnak az ed�nyekbe, �s �n lehajtom a karav�nt Ali Baba karav�nszer�j�hoz. �jszaka, amikor m�r mindenki elaludt, kim�szik a kommand�, �s visszaszerzi a tranzisztorokat.
�l�nk vit�t v�ltott ki, hogy mi legyen a n�prajzkutat� kommunik�tor�val. Var amellett kardoskodott, hogy szerezz�k vissza azt is, �n azonban m�s v�lem�nyen voltam. Felesleges �jabb kock�zatot v�llalnunk a kommunik�tor�rt, amely m�r �gysem m�k�dik rendesen. R�vid id�. m�lva �gyis felmondja a szolg�latot, nem jelentkezik t�bb� Ruva, azaz a marid vagy a gubu. S b�r szigor�an tilos idegen objektumon nem odaval� t�rgyat h�trahagyni, miut�n m�r �gyis megs�rtett�k az �rt�rv�nyek cirka fel�t, eggyel t�bb vagy kevesebb t�rv�nys�rt�s �gysem nyom a latban. Vagy siker�l felszereln�nk a parabolat�kr�t, �s akkor senkit sem �rdekelnek a t�rv�nys�rt�sek, vagy mehet�nk citr�tot b�ny�szni. Term�szetesen cs�kkentett fizet�ssel.
Embereim engedelmesen bem�sztak a kors�kba, �s felker�ltek a p�posok h�t�ra. Legutols�nak Var maradt, akit k�nytelen voltam magam felrakni egy hossz� f�l�re. Megt�r�ltem homlokom, �s �tnak indultam vel�k a v�ros fel�.
Soha nem gondoltam, hogy ilyen neh�z ennyi d�g�t egyed�l hajtani. A p�posokkal m�g elboldogultam volna, hanem a hossz� f�l�ek alaposan pr�b�ra tett�k az idegeimet. N�ha minden ok n�lk�l meg�lltak, �s el nem mozdultak volna a hely�kr�l, b�rmit is csin�ltam vel�k. A v�g�n m�r t�sk�s gallyal �t�ttem �ket - pedig ez is tilos! -, hi�ba. Ord�tottak az ocsm�nyok, de nem mozdultak.
Mit volt mit tenni, kioktattam a kommand�t, hogy a galaktika legszebb eredm�nye a t�relem, �s leheveredtem egy fa �rny�k�ba. Megfogadtam, hogy nem j�rnak t�l az eszemen a d�g�k.
Mire fel�bredtem, a karav�nnak nem volt se h�re, se hamva. J� �r�nyi fut�s ut�n �rtem csak utol, amint veszett iramban nyargalt a puszt�ban. Term�szetesen a v�rossal ellenkez� ir�nyban.
A kors�kban z�tyk�l�d� kommand� se �l�, se holt nem volt m�r, amikor utol�rtem �ket. Var elhal� hangon ki�ltozott, hogy szabad�tsam ki �ket, de m�g ha akartam, sem tudtam volna megtenni. �r�ltem, hogy egy�ltal�n mennek ezek a d�g�k. Nagy nehezen megford�tottam �ket, �s most m�r a v�ros fel� poroszk�ltunk.
Porral befedve �s holtf�radtan �rkezt�nk meg a v�rosba, �s a p�posok egyenesen Ali Baba szer�j�hoz himb�l�ztak. �gy l�tszott, nem el�sz�r pihenik ki ezen a helyen a f�radalmaikat.
Amikor besorj�ztunk a szer�j udvar�ba, maga a fogad�s, Ali Baba sietett el�nk. Sz�p sz�l, nagy bajusz� leg�ny volt; arc�n a hirtelen j�m�dba cs�ppent emberek biztons�ga. Meghajolt el�ttem, �s a Pr�f�ta �ld�s�t k�rte r�m. �n is r�. Erre karon fogott, bevezetett a h�z�ba, le�ltetett, s annyi finom �telt �s foly�kony �zemanyagot hordatott el�m, hogy majd belesz�d�ltem. F�j� sz�vvel gondoltam a kors�ban kucorg� kommand�ra, de nem tehettem egyel�re semmit. Meg kellett v�rnom az �jszak�t.
Valahonnan egy lef�tyolozott le�nyz� is ker�lt az asztalhoz, aki f�jdalmas �nekeket �nekelt a f�lembe.
A foly�kony �zemanyagb�l csak m�rs�kelten fogyasztottam, pedig Ali Baba egyre k�n�lgatott. A v�g�n k�nytelen voltam azt a l�tszatot kelteni, hogy elnyomott a buzg�s�g. H�zigazd�m ekkor intett a l�nynak, aki besz�ntette a zen�t, �s elt�nt. H�zigazd�m elf�jta a l�mp�t, �s �n egyed�l maradtam a s�t�tben.
V�rtam egy ideig, azt�n elhat�roztam, hogy megpr�b�lom felder�teni, hol �rizheti a kincseit. Mivel azonban a h�zban m�g mindig mocorg�it valaki, k�nytelen voltam tov�bb v�rni. Itteni id� szerint �jf�l fel� j�rhatott, mire minden elnyugodott.
Kezembe vettem a sug�rvet�t, �s �vatosan el�retartva kilopakodtam a folyos�ra. Jobbr�l �s balr�l is szob�k ny�ltak, egyikb�l-m�sikb�l hangos szuszog�s �s hortyog�s sz�r�d�tt ki. Nagy feh�r gubu, merre �rizheti a kincseit a fick�?
M�r a folyos� v�ge fel� j�rhattam, amikor az egyik ajt�t takar� f�gg�ny m�g�l halk besz�d foszl�nya sz�r�d�tt fel�m. A f�gg�nyh�z lapultam, �s belestem a szob�ba. Odabenn, egy d�szes sz�nyegen Ali Baba �lt a le�nyz�val, aki azokat a szomor� dalokat �nekelte. Ali Baba szapor�n h�zogatta a piros �zemanyagot tartalmaz� kancs�t, �s m�r meglehet�sen keresztbe �lltak t�le a szemei.
- L�tod, l�nyom, ragyog�an megy az �zlet! - d�nny�gte, �s �sszed�rzs�lte a tenyer�t. - Mit gondolsz, mi lehet ezekben a kors�kban? H�nyat is sz�molt�l, l�nyom?
- Harminckilencet - mondta a l�ny.
- De h�t mi lehet benn�k? - ism�telte meg a k�rd�st Ali Baba. - Mi lehet benn�k, Mardzs�na? Allahra, mi lehet benn�k, le�nyom? Ha finom min�s�g� olaj lenne... Hukk! Megyek �s megn�zem. Eressz, Mardzs�na!
Annyi id�m maradt csak, hogy elrejt�zzek egy m�sik ajt� f�gg�nye m�g�tt. Ali Baba kil�pett az ajt�n, �s elt�nt a f�ldszintre vezet� l�pcs� alj�ban:
Ism�t elfogott a f�lelem. Nagy feh�r gubu! Mit tegyek?
Mardzs�na azonban megoldotta minden probl�m�mat. Amikor Ali Baba kit�ntorgott az ajt�n, a l�ny elfintor�totta az arc�t, �s eg�szen gusztustalanul a h�zigazda ut�n k�p�tt.
- Te r�szeges, fukar diszn�! Most az egyszer a kezemben vagy!
Ezzel kiny�jtotta az �kl�t, kinyitotta, �ppen akkor, amikor ben�ztem a f�gg�ny m�g�l. Olajosbarna tenyer�n egy apr�cska kulcs csillogott.
- Csakhogy megny�lik el�ttem is a mennyorsz�g kapuja! Bottal �theted a gy�m�ntjaidat, te piszok!
Ezzel felkapott egy f�kly�t, �s fel�m igyekezett. Idej�ben kit�rtem el�le, majd k�vettem, ahogy ideges l�ptekkel v�gigfutott a foly�son. Csak a h�zigazda kincseskamr�j�nak a kulcsa lehetett, ami ott hevert a tenyer�n.
M�r-m�r h�l�t adtam gubunak, amikor minden v�rakoz�som ellen�re rosszra fordultak a dolgok. De m�g milyen rosszra!
A l�ny meg�llt egy els� emeleti ajt� el�tt, beleillesztette a z�rba a kulcsot, �s m�g annyi f�rads�got sem vett, hogy becsukja maga m�g�tt az ajt�t.
Bedugtam a fejem a szob�ba, �s amit ott l�ttam, meghaladta legrosszabb elk�pzel�seimet is. Mesters�ges gy�m�ntjaink gondos kis kupacokba rendezve hevertek a sz�nyegeken, s a kupacok olyannyira egyform�k voltak, hogy biztos voltam benne, �gyes kis m�rlegen m�rte sz�t �ket a tolvaj.
Amikor azt�n tov�bbmer�szkedett a szemem, majd felki�ltottam f�jdalmamban. A legh�tuls� sarokban, f�lig a f�klya �rny�k�ban tornyosultak a tranzisztorok, �sszet�rve, krist�lyok n�lk�l. Mint k�v�kt�l megfosztott �kk�keretek n�ztek velem szembe szemreh�ny�n �s tehetetlen�l.
De ez m�g mind semmi volt ahhoz k�pest, ami a m�sik sarokban t�nt a szemembe. Ott hevert az �ri�si b�tyk�s tranzisztor darabokra t�rve. Az �ri�s krist�lyok nem voltak sehol, azaz ott voltak a kupacokban, sz�tvagdalva. Csak egy pillant�s, �s felm�rtem mindent. Ezekb�l a roncsokb�l soha, de soha nem tudjuk l�trehozni a nagy parabolat�kr�t! Soha, semmilyen m�dszerrel!
A l�ny let�rdelt, �s t�mni kezdte a gy�m�ntokat a ruh�j�ba. Itt volt az alkalom, hogy v�get vessek a kommand�-akci�nak.
Lelop�ztam a l�pcs�n, eg�szen az ist�ll�ig. A p�pos �llatok b�k�sen cs�mcsogtak, k�l�nben csend volt minden�tt. �vatosan odal�ptem Var korsaj�hoz, �s meg�t�gettem az oldal�t.
- H�! Var! Minden rendben?
- Nagy feh�r gubu! Csakhogy itt vagy... Azt hittem, elpusztulunk valamennyien.
- Mi t�rt�nt, Var?
- Borzalmas... Egyszer�en borzalmas. Nem tudom, a t�bbiek �lnek-e m�g ebben a forr�s�gban.
Gyorsan megvertem egy m�sik kors� oldal�t is, de �rtelmes szavak helyett csak valami meghat�rozhatatlan morg�s sz�r�d�tt a f�lembe.
- �n teljesen kik�sz�ltem - mondta Var. - Azt hiszem, nem is tudom folytatni az akci�t. Idej�tt az a fick�, Ali Baba, vagy hogy a fen�be h�vj�k, �s... megpr�b�lt kibor�tani. Majdnem kiestem az ed�nyb�l. K�romkodott, hogy nem olaj van a kors�kban. Te �rted ezt?
- �rtem - b�lintottam. - Majd k�s�bb elmagyar�zom.
- Ezut�n meg... J�s�gos gubu, hogy is mondjam? A f�radt �zemanyagj�t r�csorgatta a fejemre. M�g most is nedves vagyok t�le, �s b�zl�k, mint egy szem�tt�rol�. �n persze tiltakoztam, �s elk�ldtem az anyj�ba...
Megdermedtem a r�m�lett�l.
- Tiltakozt�l?
- Elvesztettem az idegeim felett az uralmat - nyafogott b�ntudatosan Var. - Nem tudtam lakatot tenni a sz�mra.
- �s... a fick�? Ali Baba? - k�rdeztem, �s �reztem hogy gomb�c n� a torkomban a r�m�lett�l.
- Elfutott - mondta Var. - H�! Te meg hova rohansz? Szabad�ts ki azonnal!
Ekkor m�r futottam, ahogy l�baim b�rt�k, hogy megtudjam, mit tervez Ali Baba. Egy�ltal�n �szrevett-e valamit is a t�rt�ntekb�l?
Persze hogy �szrevett. Nem ivott m�g annyit a v�r�s sz�n� �zemanyagb�l, hogy ne hallotta volna meg Var d�h�dt kifakad�s�t. �ppen-csak el tudtam rejt�zni egy f�gg�ny m�g�tt, amikor a folyos� kanyarulat�n t�lr�l meghallottam a hangj�t.
- Allahra mondom, Mardzs�na, dzsinnek vannak a kors�kban ... Hallottam a hang�kat!
 A l�ny d�h�sen felnevetett.
- Dzsinnek az eszed tokj�t! Ha dzsinnek lenn�nek, nem t�nt volna el a vend�ged. Nem a saj�t szemeddel l�ttad, hogy nincs a szob�j�ban? Nem dzsinnek �k, hanem a negyven rabl�, akikr�l az eg�sz v�ros besz�l. Akik gy�m�ntokat osztogatnak... �s akiknek a barlangj�t kifosztottad, te szerencs�tlen! Most pedig idej�ttek, hogy visszavigy�k a kincseiket... Meg kell �ln�nk �ket, Ali Baba!
- De h�t... hogyan? - motyogta a f�rfi.
- Azt hiszem, benn kuksolnak a kors�kban, �s csak arra v�rnak, hogy a vez�r�k kiengedje �ket. Csakhogy a vez�r, �gy l�tszik, elt�vedt a szer�jban. Gyorsan kell cselekedn�nk, Ali Baba! �zz�k messzire �ket!
- �zz�k, l�nyom, �zz�k, de hogyan?! - s�p�tozott a h�zigazda.
- Er�s f�szerrel - mondta gonoszul a l�ny. - Be a fenek�kbe, �s zutty!
- Ez nagyon j� �tlet, Mardzs�na - der�lt fel a h�zigazda k�pe. - Vigye el �ket az �rd�g!
Fogalmam sem volt, hogy mi az a f�szer, �s hogyan j�n valakinek a fenek�hez, de amikor elt�ntek az orrom el�l, hanyatt-homlok rohantam vissza a t�bbiekhez. Vesztemre, mert elt�vedtem a teljesen egyforma folyos�kon, �s amikorra v�gre megtal�ltam a helyes utat, �s lelop�ztam az udvarra, a l�ny �s Ali Baba m�r a p�pos �llatok mellett voltak, s a l�ny egy t�ny�rf�le ed�nyt tartott a kez�ben. Ali Baba egy kis ez�stkancs�b�l belel�ttyentett valamit, �s felvihogott.
- �gy kell nektek, �rd�gfajzatok! Ezt kapj�tok, nem a gy�m�ntjaimat!
A l�ny beleny�lt a t�ny�rba, majd sorban odament valamennyi p�pos �llat �s hossz� f�l� h�tulj�hoz. Felemelte a farkukat, �s oda, ahol a fel nem haszn�lt �zemanyagot szokt�k kiereszteni, belegy�m�sz�lt egy maroknyit a kever�kb�l.
Az �llatok bamb�n n�ztek, csak a p�posok sz�j�ban �llt meg az �zemanyag, amit meg�ll�s n�lk�l r�gtak.
Amikor befejezt�k tev�kenys�g�ket, kinyitott�k a kaput, �s fell�ptek a l�pcs�re, mintha att�l f�ln�nek, hogy az �llatok k�rt tesznek benn�k. Sejtettem ugyan, hogy valami nagy diszn�s�g lehet a dologban, de nem avatkozhattam k�zbe.
Hirtelen az egyik hossz� f�l� felcsapta a fark�t a leveg�be, �s �ri�sit ord�tott. Ali Baba �s az a kegyetlen n�mber a has�t fogta, �s �gy r�h�g�tt, hogy majd leszakadt a szer�j teteje.
N�h�ny pillanat m�lva valamennyi �llat ord�tott: a nagy f�l�ek �s a p�posok is. Azt�n egyszerre csak elszabadult a pokol. K�teleiket t�pve-szaggatva rohantak a kij�rat fel�, mik�zben pillanatra sem sz�netelt f�jdalmas ord�t�suk. A kors�k vad t�ncot j�rtak az oldalukon, �s �n m�lyen �t tudtam �rezni a kommand� tagjainak f�jdalm�t, amint se �lve, se holtan ott z�tyk�l�dtek az agyagkors�kba z�rva.
Arra eml�kszem m�g, hogy magam is rohanni kezdtem a megvadult karav�n ut�n, �s futtomban lek�ptem Ali Bab�t. Elismerem, gyenge kis bossz� volt, de moment�n nem tehettem m�st.
K�t napba tellett, am�g �sszefogdostam a megvadult �llatokat. Legt�bbj�k nyom�ra k�ts�gbeesett ord�t�suk vezetett. Ezek a szerencs�tlenek a f�v�n vagy a homokban �ltek, �s megpr�b�ltak megszabadulni a h�ts� r�sz�kbe dugott var�zsszert�l. Nem volt egyszer� megk�zel�teni �ket. Ha megl�ttak, r�gtak, haraptak, �s nem engedtek k�zel magukhoz. Nyilv�n azt hitt�k a szerencs�tlenek, hogy �n vagyok f�jdalmuk okoz�ja.
K�t neh�z �s gy�trelmes nap ut�n v�gre ism�t �tban voltunk a barlang fel�. N�h�nyan, az eg�szs�gesebbek, a betegeket vitt�k a h�tunkon, hiszen nem volt m�r �llatunk egy sem. Ha a Galaktikus Tan�cs l�tott volna benn�nket, azonnal felmentett volna a tov�bbi munka al�l. Olyanok voltunk, mint a vert sereg, akiket a cukarr�k t�ptek meg a H-12-es objektumon.
A doktor is rettenetesen ki volt nyiffanva, m�gis �jt nappall� t�ve dolgozott, am�g �gy-ahogy siker�lt lelket verni bel�nk. A harmadik napon azt�n k�szen �lltunk, hogy megtan�cskozzuk a j�v�t.
�n magam, akinek a fizikum�t csak alig vett�k ig�nybe az elm�lt esem�nyek, eg�sz id� alatt a fejemet t�rtem, hogy hogyan tov�bb. A parabolat�kr�t nem tudjuk fel�ll�tani, az vil�gos. Adjunk fel h�t mindent, �s ir�ny a citr�tb�nya?
Ezenk�v�l m�g az is izgatott, hogy mi lesz, ha a v�rosiak tudom�st szereznek r�lunk. Hogy negyven rabl� rejt�zik egy v�rossz�li barlangban...
T�preng�semnek Tedu vetett v�get. Mint az �r�lt rohant ki a barlang sz�j�n a f�k al�, ahol a harmadik nap d�lut�nj�n gondolataimba mer�lve hever�sztem.
- Megsz�ntett�k! Illetve... el sem kezdik! Fel�ltem, �s azt hittem, hogy megkerg�lt.
- Mit sz�ntettek meg?! - ki�ltottam r�, majd elkaptam, �s megr�ztam a v�ll�t.
Tedu �veges szemekkel n�zett a szemembe, �s arc�n valami galaktik�n t�li �r�m �lt.
- Most kaptam az �zenetet! - ny�gte, miel�tt �sszeesett volna. - �rtes�t�st kaptunk, hogy... az Inv�zi�t elhalasztott�k... Azonnal vissza kell t�rn�nk... �s meg kell semmis�ten�nk... a parabolat�kr�t... �s nem megy�nk... citr�tot b�ny�szni...

Amikor m�r minden k�szen �llt az indul�sra, �s a j�rg�ny a p�lmaf�k �rny�k�ban pihent, Var �talak�totta az automatik�t. Az ajt�t nem volt id�nk leszerelni, �gy olyann� tett�k a sziklafalat, amilyen �rkez�s�nk el�tt lehetett. Az automatika azut�n m�r csak meghat�rozott sz�mk�djelre ny�lott, amit csak mi tudtunk volna kinyitni.